HU/SB 3.31.42
42. VERS
- tām ātmano vijānīyāt
- paty-apatya-gṛhātmakam
- daivopasāditaṁ mṛtyuṁ
- mṛgayor gāyanaṁ yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—az Úr māyāja; ātmanaḥ—magának; vijānīyāt—tudnia kell; pati—férj; apatya—gyerekek; gṛha—ház; ātmakam—belőle áll; daiva—az Úr felhatalmazásával; upasāditam—hozta; mṛtyum—halál; mṛgayoḥ—a vadásznak; gāyanam—az éneklés; yathā—mint.
FORDÍTÁS
Egy nő ezért tekintsen úgy férjére, házára és gyermekeire, mint akiknek léte az Úr külső energiájának elrendezése, hogy a halálát okozzák, ahogy a vadász édes dala is halált hoz az őzre.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kapiladeva ezekben az intelmeiben elmagyarázza, hogy nemcsak a nő jelenti a pokol kapuját a férfi számára, de a férfi is a pokol kapuja a nő számára. Mindez csupán a ragaszkodáson múlik. Egy férfi a nő szolgálata, szépsége és megannyi más dolog miatt ragaszkodik a nőhöz, s ehhez hasonlóan a nő azért ragaszkodik a férfihez, mert szép lakhelyet, ékszereket, ruhát és gyermekeket ad neki. Mindez az egymáshoz való ragaszkodás kérdése csupán. Amíg az efféle anyagi élvezet reményében ragaszkodnak egymáshoz, addig a nő veszélyt jelent a férfi számára, a férfi pedig a nő számára. Ha azonban a ragaszkodásukat Kṛṣṇára irányítják, mindketten Kṛṣṇa-tudatúvá válhatnak, és házasságuk békés lehet. Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt javasolja:
- anāsaktasya viṣayān
- yathārham upayuñjataḥ
- nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe
- yuktaṁ vairāgyam ucyate
- (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255)
Férfi és nő csak Kṛṣṇával kapcsolatban éljen együtt házasságban, egyedül azért, hogy végezzék kötelességüket Kṛṣṇa szolgálatában. A gyerekeknek, a feleségnek és a férjnek egyaránt Kṛṣṇa-tudatos kötelességeiket kell végezniük, s akkor e testi vagy anyagi ragaszkodás el fog tűnni. Kṛṣṇa áll a középpontban, ezért tudatuk tiszta, s nem fordulhat elő, hogy leesnek.