HU/SB 3.32.16
16. VERS
- ye tv ihāsakta-manasaḥ
- karmasu śraddhayānvitāḥ
- kurvanty apratiṣiddhāni
- nityāny api ca kṛtsnaśaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye—akik; tu—de; iha—ebben a világban; āsakta—ragaszkodnak; manasaḥ—akiknek az elméje; karmasu—a gyümölcsöző cselekedetekhez; śraddhayā—hittel; anvitāḥ—megáldott; kurvanti—végez; apratiṣiddhāni—az eredményhez ragaszkodva; nityāni—az előírt kötelességek; api—bizonyára; ca—és; kṛtsnaśaḥ—ismételten.
FORDÍTÁS
Akik túlságosan ragaszkodnak ehhez az anyagi világhoz, azok előírt kötelességeiket nagyon szépen és nagy hittel végzik. Nap mint nap végrehajtják valamennyi előírt kötelességüket, s ragaszkodnak gyümölcsöző eredményeikhez.
MAGYARÁZAT
Ebben és a következő hat versben a Śrīmad-Bhāgavatam azokat az embereket bírálja, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi dolgokhoz. A védikus írások kimondják, hogy azoknak, akik ragaszkodnak az anyagi lehetőségek élvezetéhez, áldozatot kell bemutatniuk, és bizonyos szertartásokat kell elvégezniük. Mindennapi életük során bizonyos szabályozó elveket kell követniük ahhoz, hogy a mennyei bolygókra emelkedhessenek. Ez a vers kijelenti, hogy az ilyen emberek sohasem szabadulhatnak fel. Még azok sem emelkedhetnek fel a lelki világba, akik a félisteneket olyan tudatban imádják, hogy minden egyes félisten egy különálló Isten, nem is beszélve azokról, akik pusztán azért ragaszkodnak kötelességeikhez, hogy anyagi körülményeiken javítsanak.