HU/SB 3.32.24
24. VERS
- yadāsya cittam artheṣu
- sameṣv indriya-vṛttibhiḥ
- na vigṛhṇāti vaiṣamyaṁ
- priyam apriyam ity uta
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; asya—a bhaktának; cittam—az elme; artheṣu—az érzékek tárgyaiban; sameṣu—ugyanaz; indriya-vṛttibhiḥ—az érzékek működései által; na—nem; vigṛhṇāti—érzékeli; vaiṣamyam—különbség; priyam—kellemes; apriyam—kellemetlen; iti—így; uta—bizonyára.
FORDÍTÁS
Az emelkedett bhakta elméje kiegyensúlyozottá válik az érzékek tevékenységében, és fölötte áll a kellemes és a kellemetlen érzékelésének.
MAGYARÁZAT
Egy emelkedett bhakta fejlettségét transzcendentális tudása és az anyagi vonzódástól való eltávolodása mutatja meg. Számára semmi sem kellemes vagy kellemetlen, hiszen sohasem saját érzékkielégítéséért cselekszik. Minden, amit tesz, minden, amit gondol, az Istenség Személyiségének elégedettségét szolgálja. Akár az anyagi világban, akár a lelki világban van, elméjének kiegyensúlyozottsága teljes mértékben megnyilvánul. Megérti, hogy az anyagi világban semmi sem jó; minden rossz, mert mindent beszennyez az anyagi természet. A materialisták következtetései a jóról és rosszról, erkölcsösről és erkölcstelenről stb., csupán az elme koholmányai vagy puszta érzelem. Valójában az anyagi világban semmi sem jó, míg a lelki síkon minden abszolút jó. A lelki sokféleségben nincsen mámor. Egy bhakta mindent lelki szemszögből lát, ezért kiegyensúlyozott; ez a jele annak, hogy transzcendentális helyzetbe emelkedett. Automatikusan szert tesz az elkülönülés képességére, a vairāgyára, a jñānára, a tudásra, majd a valódi transzcendentális tudásra. A végkövetkeztetés az, hogy egy fejlett bhakta az Úr transzcendentális tulajdonságaival kapcsolódik össze, és ebben az értelemben minőségileg eggyé válik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.