HU/SB 3.4.17
17. VERS
- mantreṣu māṁ vā upahūya yat tvam
- akuṇṭhitākhaṇḍa-sadātma-bodhaḥ
- pṛccheḥ prabho mugdha ivāpramattas
- tan no mano mohayatīva deva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mantreṣu–tanácsot kérve; mām–hozzám; vai–akár; upahūya–hívva; yat–amennyire; tvam–Te; akuṇṭhita–tétovázás nélkül; akhaṇḍa–anélkül hogy különválna; sadā–örökké; ātma–önvaló; bodhaḥ–intelligens; pṛccheḥ–kérdezett; prabho–ó, Uram; mugdhaḥ–megzavarodott; iva–mintha úgy lenne; apramattaḥ–bár sohasem zavarodik meg; tat–az; naḥ–miénk; manaḥ–elme; mohayati–megzavar; iva–ahogy van; deva–ó, Uram.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Örök valódat sohasem osztja meg az idő befolyása, és tökéletes tudásodnak sincs határa. Képes lettél volna magadban dönteni, mégis engem hívtál, hogy tanácsot adjak, mintha nem tudnád, mit tegyél, noha Te sohasem lehetsz tanácstalan. Zavarba hoz ez a tetted.
MAGYARÁZAT
Igazság szerint Uddhavát sohasem hozták zavarba ezek az események, mégis azt mondja, ezek az ellentmondások zavarónak tűnnek. A Kṛṣṇa és Uddhava közötti beszélgetés azért hangzott el, hogy a közelben ülő Maitreya tanulhasson belőle. Az Úr tanácsért fordult Uddhavához, amikor Jarāsandha és a többiek megtámadták a várost, s akkor is, amikor Dvārakā Uraként, mindennapos uralkodói teendői részeként hatalmas áldozatokat hajtott végre. Az Úrnak nincsen múltja, jelene és jövője, mert számára nem jelent akadályt az örök idő befolyása, s így semmi sem maradhat rejtve Előtte. Örök intelligenciájának forrása egyedül Ő maga, éppen ezért kétségtelenül megdöbbentő, hogy Uddhavát kérte arra, hogy világosítsa fel Őt. Az Úr efféle tettei ellentmondásosnak tűnnek, noha az Úr általános cselekedeteiben nincs ellentmondás. Jobb ezért őket a maguk valójában látni, s jobb, ha nem próbálunk magyarázatot fűzni hozzájuk.