HU/SB 3.4.16
16. VERS
- karmāṇy anīhasya bhavo ’bhavasya te
- durgāśrayo ’thāri-bhayāt palāyanam
- kālātmano yat pramadā-yutāśramaḥ
- svātman-rateḥ khidyati dhīr vidām iha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
karmāṇi–cselekedetek; anīhasya–akinek nincsenek vágyai; bhavaḥ–születés; abhavasya–annak, aki sohasem születik meg; te–tiéd; durga-āśrayaḥ–menedéket keresni az erődben; atha–ezek után; ari-bhayāt–rettegve az ellenségtől; palāyanam–menekül; kāla-ātmanaḥ–Neki, aki az örök idő ura; yat–az; pramadā-āyuta–nők társaságában; āśramaḥ–családos élet; sva-ātman–magadban; rateḥ–aki élvezi; khidyati–megzavart; dhīḥ–intelligencia; vidām–a tanultnak; iha–ebben a világban.
FORDÍTÁS
Uram! Még a tanult bölcsek értelmét is megzavarja, amikor azt látják, hogy gyümölcsöző munkát végzel, noha mentes vagy minden vágytól; hogy megszületsz, noha megszületetlen vagy; hogy az ellenségtől rettegve elmenekülsz, s egy erődben keresel menedéket, noha Te vagy a legyőzhetetlen idő ura; s hogy a családos élet örömeit élvezed, miközben számtalan nő vesz körül, noha Te önmagadból merítesz boldogságot.
MAGYARÁZAT
Az Úr tiszta bhaktáit nem nagyon érdeklik az Úr transzcendentális tudományával kapcsolatos filozófiai találgatások. Valójában lehetetlen, hogy valaki tökéletes tudásra tegyen szert az Úrról. Bármilyen csekély tudással rendelkeznek is Róla, a bhakták megelégszenek vele, mert már az elégedettséggel tölti el őket, hogy transzcendentális kedvteléseiről hallhatnak és beszélhetnek. Ez minden transzcendentális boldogságot megad nekik. Az Úr kedvtelései között azonban akadnak olyanok is, amelyek ellentmondásosnak tűnnek még az ilyen tiszta bhakták számára is, ezért Uddhava a kedvteléseiben előforduló néhány ellentmondásos eseményről kérdezte az Urat. Az Úrról azt mondják, semmit sem kell személyesen tennie, s ez valóban így van, mert még az anyagi világ teremtésével és fenntartásával sem kell törődnie. Ellentmondásosnak tűnik tehát, hogy az Úr maga emelte föl a Govardhana-hegyet, hogy megvédelmezze tiszta bhaktáit. Ő a Legfelsőbb Brahman, az Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége, aki emberként jelenik meg, ám Uddhavában kétségek merültek fel, hogyan hajthatott végre ennyi transzcendentális cselekedetet.
Nincs különbség az Istenség Személyisége és a személytelen Brahman között. Hogy lehet akkor, hogy az Úr annyi mindent tesz, míg a személytelen Brahmanról azt mondják, hogy semmit sem kell tennie sem anyagi, sem lelki szempontból? Ha az Úr születetlen, hogyan születhetett meg Vasudeva és Devakī fiaként? Még kāla, a legfelsőbb félelem is retteg Tőle, Ő mégis fél harcba szállni Jarāsandhával, s egy erődben keres menedéket. Hogy lehet, hogy Neki, aki teljes magában, számtalan nő társasága okoz boldogságot? Hogyan lehetnek feleségei, s hogyan telhet öröme a családtagok, gyerekek, rokonok és szülők társaságában, mint egy családos embernek? Ezek a látszólag ellentmondásos tények zavarba hozzák még a legbölcsebb tudósokat is, akik zavarodottságukban képtelenek megérteni, tétlen-e az Úr valójában, vagy arról van-e szó, hogy cselekedetei puszta imitációk.
A válasz az, hogy az Úr távol áll mindentől, ami anyagi. Minden cselekedete transzcendentális – s ezt a materialista spekulálók nem képesek felfogni. Őket minden bizonnyal zavarba hozzák e dolgok, ám a transzcendentális bhakták nem találnak bennük semmi megdöbbentőt. Az Abszolút Igazság Brahman-felfogása kétségkívül tagad minden világi cselekedetet, de a Parabrahman-felfogás transzcendentális tettekkel teli. Aki ismeri a különbséget a Brahman-felfogás és a Legfelsőbb Brahman felfogása között, az minden bizonnyal igazi transzcendentalista. Az ilyen transzcendentalistákat semmi sem zavarja meg. Az Úr maga is kijelenti a Bhagavad-gītāban (BG 10.2), hogy „Még a nagy bölcsek és félistenek is alig ismerik cselekedeteimet és transzcendentális energiáimat.” Az Úr cselekedeteiről Bhīṣmadeva nagyatya szolgál megfelelő magyarázattal (SB 1.9.16):
- na hy asya karhicid rājan
- pumān veda vidhitsitam
- yad-vijijñāsayā yuktā
- muhyanti kavayo ’pi hi