HU/SB 3.4.25
25. VERS
- vidura uvāca
- jñānaṁ paraṁ svātma-rahaḥ-prakāśaṁ
- yad āha yogeśvara īśvaras te
- vaktuṁ bhavān no ’rhati yad dhi viṣṇor
- bhṛtyāḥ sva-bhṛtyārtha-kṛtaś caranti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ uvāca–Vidura így szólt; jñānam–tudás; param–transzcendentális; sva-ātma–az önvalóra vonatkozó; rahaḥ–rejtély; prakāśam–felvilágosítva; yat–ami; āha–mondta; yoga-īśvaraḥ–minden misztika mestere; īśvaraḥ–az Úr; te–neked; vaktum–elbeszélni; bhavān–jómagad; naḥ–nekem; arhati–megérdemel; yat–érte; hi–oka; viṣṇoḥ–az Úr Viṣṇunak; bhṛtyāḥ–szolgák; sva-bhṛtya-artha-kṛtaḥ–szolgáik érdekében; caranti–vándorol.
FORDÍTÁS
Vidura így szólt: Ó, Uddhava! Mivel az Úr Viṣṇu szolgái azzal a céllal vándorolnak, hogy másokat szolgáljanak, helyénvaló lenne, ha kegyesen beszélnél az önvaló tudományáról, amelyet maga az Úr adott át neked, hogy felvilágosítson.
MAGYARÁZAT
Az Úr szolgái valójában a társadalom szolgái. Nincs más céljuk, mint hogy a transzcendentális tudást átadva felvilágosítsák az emberi társadalmat. Az ő érdekük egyedül az, hogy az élőlény és a Legfelsőbb Úr kapcsolatáról, e transzcendentális kapcsolatban végzett cselekedetekről és az emberi élet végső céljáról tanítsanak. Ez az igazi tudomány, amely segíthet a társadalomnak abban, hogy elérje igazi célját, s biztosítsa az emberek valódi jólétét. A testi szükségletek, az evés, az alvás, a párzás és a védekezés tudománya, amelyből a fejlett tudomány különféle ágai kialakultak, csupán ideiglenes dolgok. Az élőlény nem az anyagi test, hanem a Legfelsőbb Lény örök, szerves része, s ezért az önvalóról szóló tudásának felébresztése nagyon fontos. E tudás nélkül az emberi élet kudarcra van ítélve. Az Úr Viṣṇu szolgái erre a felelősségteljes feladatra kaptak megbízatást, s így vándorolnak szerte a Földön és az univerzum többi bolygóján. Az a tudás tehát, amelyet Uddhava közvetlenül az Úrtól kapott, érdemes arra, hogy átadják az emberi társadalomnak, különösen az olyan embereknek, mint Vidura, aki nagyon fejlett volt az Úr odaadó szolgálatában.
A valódi transzcendentális tudás a tanítványi láncon keresztül száll alá az Úrtól Uddhaváig, Uddhavától Viduráig és így tovább. E felsőbbrendű transzcendentális tudásra nem lehet szert tenni a tökéletlen találgatások folyamatával, amelyet a műveltnek mondott, ám csak világi témák fölött pörlekedő emberek követnek. Vidura el akarta sajátítani Uddhavától a paramāṁ sthitimnek nevezett bensőséges tudományt, amely az Urat transzcendentális kedvtelései alapján írja le. Noha Vidura idősebb volt Uddhavánál, a szolgája akart lenni a transzcendentális kapcsolatban. Az Úr Caitanya szintén a transzcendentális tanítványi láncolat e formáját tanította. Azt mondta, hogy az ember bárkitől elfogadhatja a transzcendentális tudást – legyen az brāhmaṇa, śūdra, családos ember vagy sannyāsī –, feltéve, hogy az illető valóban jártas Kṛṣṇa tudományában. Aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, az valóban hiteles lelki tanítómester.