HU/SB 3.4.29
29. VERS
- śrī-śuka uvāca
- brahma-śāpāpadeśena
- kālenāmogha-vāñchitaḥ
- saṁhṛtya sva-kulaṁ sphītaṁ
- tyakṣyan deham acintayat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca–Śrī Śukadeva Gosvāmī szólt; brahma-śāpa–a brāhmaṇák átka miatt; apadeśena–ürüggyel, színjátékkal; kālena–az örök idő által; amogha–csalhatatlan; vāñchitaḥ–aki így vágyakozik; saṁhṛtya–lezárva; sva-kulam–saját család; sphītam–rendkívül sok; tyakṣyan–miután feladta; deham–a kozmikus forma; acintayat–gondolta magában.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így válaszolt: Kedves királyom! A brāhmaṇák átka csupán ürügyként szolgált, a valódi ok az Úr legfelsőbb vágya volt. El akart távozni a Föld felszínéről, miután rendkívül népes családját is elküldte. Az Úr így gondolkozott:
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a tyakṣyan szó nagyon fontos az Úr Śrī Kṛṣṇa testének elhagyásával kapcsolatban. Mivel Ő a lét, a tudás és a gyönyör örök formája, teste és Ő maga azonosak. Hogyan lehetséges hát, hogy elhagyja testét, és távozik a világ szeme elől? Az abhakták, a māyāvādīk között nagy viták dúlnak az Úr titokzatos eltávozását illetően, ám Śrīla Jīva Gosvāmī Kṛṣṇa-sandarbha című írásában eloszlatta e szegényes tudással rendelkező emberek kétségeit.
A Brahma-saṁhitā szerint az Úrnak számtalan formája van. Kijelenti, hogy az Úr végtelen sok formával rendelkezik, s amikor megjelenik az élőlények szeme előtt, ahogyan az Úr Kṛṣṇa megjelent, minden ilyen forma egyesül Vele. E tévedhetetlen formák mellett ott van kozmikus formája is, amelyet megmutatott Arjunának a kurukṣetrai csatamezőn. Ez a vers a sphītam szót is használja, amely azt jelzi, hogy gigantikus kozmikus formáját hagyta el – melyet virāṭ-rūpának neveznek –, nem pedig eredeti, örök formáját, mert nem lehetséges, hogy sac-cid-ānanda formáját elhagyja. Az Úr bhaktái könnyen megértik ezt az egyszerű gondolatot, de akik abhakták, akik szinte egyáltalán nem végeznek odaadó szolgálatot az Úrnak, nem értik meg ezt az egyszerű tényt, vagy szándékosan vitába kezdenek, hogy megcáfolják az Úr transzcendentális teste örökkévalóságának tényét. Mindez a tökéletlen élőlények egyik hibájának, csaló hajlamuknak köszönhető.
Láthatjuk, hogy a bhakták mind a mai napig imádják az Úr transzcendentális formáját a különféle templomokban, s mindannyian valóban megértik, hogy a templomi mūrti-forma nem különbözik az Úr formájától. A Bhagavad-gītā (BG 7.25) beszél az Úr belső energiájának felfoghatatlan működéséről: nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya yogamāyā-samāvṛtaḥ. Az Úr fenntartja magának a jogot, hogy ne tárulkozzon fel mindenki előtt. A Padma Purāṇa kijelenti: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Az Úr nevét és formáját nem lehet anyagi érzékekkel felfogni, ám amikor a földi emberek előtt jelenik meg, felveszi a virāṭ-rūpa formát. Ez a forma egy kiegészítő anyagi megnyilvánulás, melyet az alany és a jelzők logikájával jól szemléltethetünk. Ha a nyelvtanban a jelzőt elvesszük az alany mellől, az alany, amelyet a jelző módosít, nem változik meg. Éppen így amikor az Úr elhagyja a virāṭ-rūpáját, örök formája nem változik meg, noha nincs lényeges különbség közte és számtalan formája között. Az Ötödik Énekben látni fogjuk, hogyan imádják az Urat a különféle bolygókon számtalan formájában még most is, és hogyan imádják itt a Földön is a templomokban.
Śrīla Jīva Gosvāmī és Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura magyarázataikban rendkívül részletesen beszélnek az Úr eltávozásának történetéről, a védikus irodalom számos hiteles forrását idézve. Ezekről itt szándékosan nem szólunk, hogy ne növeljük tovább e könyv terjedelmét. A Bhagavad-gītā a teljes témáról magyarázattal szolgál, ahogy azt korábban idéztük: az Úr fenntartja magának a jogot, hogy ne jelenjen meg mindenki előtt. Az abhakták előtt, akikben nincs szeretet és odaadás, sohasem tárulkozik fel, így még távolabb tartja őket magától. Az Úr Brahmā hívására jelent meg, aki Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu előtt imádkozott, ezért amikor az Úr megjelent, Viṣṇu minden formája eggyé vált Vele, amikor pedig küldetését elvégezte, a szokásos módon mindannyian kiváltak Belőle.