HU/SB 3.5.29
29. VERS
- mahat-tattvād vikurvāṇād
- ahaṁ-tattvam vyajāyata
- kārya-kāraṇa-kartrātmā
- bhūtendriya-mano-mayaḥ
- vaikārikas taijasaś ca
- tāmasaś cety ahaṁ tridhā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mahat–a nagy; tattvāt–az okozat princípiuma; vikurvāṇāt–átalakulva; aham–hamis ego; tattvam–anyagi princípium; vyajāyata–megnyilvánult; kārya–okozat; kāraṇa–ok; kartṛ–cselekvő; ātmā–lélek vagy forrás; bhūta–anyagi összetevők; indriya–érzékek; manaḥ-mayaḥ–az elme síkján lebegni; vaikārikaḥ–a jóság kötőereje; taijasaḥ–a szenvedély kötőereje; ca–és; tāmasaḥ–a tudatlanság kötőereje; ca–és; iti–így; aham–hamis ego; tridhā–háromféle.
FORDÍTÁS
A mahat-tattva, vagy a nagy okozati igazság, átalakul a hamis egóvá, amely három fázisban nyilvánul meg: okként, okozatként és cselekvőként. E működések mindegyike az elme síkján megy végbe, s alapját az anyagi elemek, a durva érzékek és az elmebeli spekuláció alkotják. A hamis ego jelen van a három kötőerőben: a jóság, szenvedély és a tudatlanság kötőerejében.
MAGYARÁZAT
A tiszta élőlény eredeti lelki létében teljesen tisztában van alapvető helyzetével, azzal, hogy az Úr örök szolgája. Minden lélek, akinek tudata ilyen tiszta, felszabadult lélek, ezért örök boldogságban és tudásban él a lelki világban a számtalan Vaikuṇṭha-bolygó egyikén. Az anyagi teremtés nem számukra nyilvánul meg. Az örökké felszabadult lelkeket nitya-muktáknak nevezik – nekik nincs közük az anyagi teremtéshez. Az anyagi teremtés a lázadó lelkek számára van, akik nem akarják elfogadni, hogy az Úr alattvalói. E jogtalan uralkodó szellemet hamis egónak hívják. Az anyagi természet három kötőerejében nyilvánul meg, s csak az elme gondolataiban létezik. Akik a jóság kötőerejének hatása alatt állnak, azt gondolják, hogy minden egyén Isten, s így kinevetik a tiszta bhaktákat, akik azon igyekeznek, hogy transzcendentális szerető szolgálatot végezzenek az Úrnak. Akik a szenvedély kötőerejének hatására büszkék lesznek, számtalan módot találnak arra, hogy megpróbáljanak uralkodni az anyagi természeten. Néhányan jótékonysági szolgálatot végeznek, mintegy kiválasztottakként, hogy elméjükben kiagyalt terveikkel jót tegyenek az emberekkel. Az ilyen emberek elfogadják a világi altruizmus megszokott formáját, de terveik a hamis egóra épülve készülnek. Ez a hamis ego egészen odáig vezethet, hogy eggyé akarnak válni az Úrral. A hamis ego hatása alatt álló feltételekhez kötött lelkek utolsó csoportjába azok tartoznak, akikre a tudatlanság kötőereje hat. Ők azért járnak tévúton, mert a durva testet tekintik az önvalónak. Minden tettük a test körül összpontosul. Ezek az emberek mind megkapják a lehetőséget, hogy hamis egójukból eredő gondolataikkal játsszanak, ugyanakkor azonban az Úr végtelenül kegyesen lehetővé teszi számukra, hogy segítséget kérjenek az olyan írásoktól, mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy megérthessék Kṛṣṇa tudományát, s így sikeressé tehessék életüket. Az egész anyagi teremtés azoknak az élőlényeknek az érdekeit szolgálja tehát, akik hamis én-képzetben élnek, s az elme síkján lebegve az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt számtalanféle illúzió rabjai.