HU/SB 3.5.33
33. VERS
- kāla-māyāṁśa-yogena
- bhagavad-vīkṣitaṁ nabhaḥ
- nabhaso ’nusṛtaṁ sparśaṁ
- vikurvan nirmame ’nilam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāla–idő; māyā–a külső energia; aṁśa-yogena–részlegesen kevert; bhagavat–az Istenség Személyisége; vīkṣitam–rápillantott; nabhaḥ–az éter; nabhasaḥ–az éterből; anusṛtam–így kapcsolatba kerülve vele; sparśam–érintés; vikurvat–átalakulva; nirmame–létrejött; anilam–a levegő
FORDÍTÁS
Ezek után az Istenség Személyisége rápillantott az éterre, amely részlegesen keveredett az örök idővel és a külső energiával, s így kialakult a tapintás érzése, amelyből létrejött a levegő az éterben.
MAGYARÁZAT
Minden anyagi dolog a finomabbtól a durva felé haladva jön létre. Az egész univerzum így fejlődött ki. Az éterből jött létre a tapintásérzet, amely az örök idő, a külső energia és az Istenség Személyisége pillantásának keveréke. A tapintásérzetből pedig kialakult a levegő az éterben. Hasonló módon minden más durva anyag is a finomtól fejlődött a durva felé: a hang éterré, az érintés levegővé, a forma tűzzé, az íz vízzé, az illat földdé alakult.