HU/SB 3.5.36
36. VERS
- jyotiṣāmbho ’nusaṁsṛṣṭaṁ
- vikurvad brahma-vīkṣitam
- mahīṁ gandha-guṇām ādhāt
- kāla-māyāṁśa-yogataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jyotiṣā–elektromosság; ambhaḥ–víz; anusaṁsṛṣṭam–így létrejött; vikurvat–az átalakulásnak köszönhetően; brahma–a Legfelsőbb; vīkṣitam–így rápillantott; mahīm–a föld; gandha–illat; guṇām–jellemző; ādhāt–létrejött; kāla–örök idő; māyā–külső energia; aṁśa–részlegesen; yogataḥ–keveredése által.
FORDÍTÁS
Ezek után az Istenség Legfelsőbb Személyisége rápillantott a vízre, amely az elektromosságból jött létre, s ez az örök idővel és a külső energiával keveredve földdé alakult, melyet elsődlegesen az illat jellemez.
MAGYARÁZAT
A fizikai elemeknek a fenti versekben olvasható leírásából világossá válik, hogy az egyéb alkotórészek és átalakulások mellett minden szinten szükség van a Legfelsőbb pillantására. Az utolsó simítást minden átalakulás esetében az Úr pillantása végzi el, aki úgy cselekszik, mint egy festő, amikor különféle színeket kever össze, hogy azokból egy másik színt hozzon létre. Amikor egy elem keveredik egy másikkal, tulajdonságainak száma megnő. Az éter például a levegő eredete. Az éternek csak egy jellemzője van, vagyis a hang, de azáltal, hogy kölcsönhatásba kerül az Úr pillantásával és keveredik az örök idővel és a külső természettel, létrejön a levegő, amelynek két jellemzője van: a hang és az érintés. Hasonló módon, miután létrejött a levegő, az éter és a levegő kölcsönhatása az idővel és az Úr külső energiájával létrehozza az elektromosságot. Miután pedig az elektromosság kölcsönhatásba lép a levegővel és az éterrel, az idővel, a külső energiával és az Úr pillantásával keveredve létrejön a víz. Az éter eredeti állapotában egy tulajdonság van jelen, vagyis a hang; a levegőben két tulajdonság van: a hang és az érintés; az elektromosságban három: a hang, az érintés és a forma; a vízben négy: a hang, az érintés, a forma és az íz. A fizikai fejlődés utolsó szintjén pedig az eredmény a föld, amely mind az öt jellemzővel rendelkezik: a hanggal, az érintéssel, a formával, az ízzel és az illattal. Bár mind különféle anyagok különféle keverékei, e keverékek nem automatikusan jönnek létre, ahogyan egy színkeverék sem jön létre magától egy élő festő közreműködése nélkül. Ezt az automatikus rendszert valójában az Úr pillantása mozgatja. Minden fizikai változásban az élő tudat mondja ki a végső szót. Ezt a tényt a következőképpen erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 9.10):
- mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ
- sūyate sa-carācaram
- hetunānena kaunteya
- jagad viparivartate
A végkövetkeztetés az, hogy lehet, hogy a laikus számára a fizikai elemek rendkívül csodálatra méltóan működnek, de működésükre valójában az Úr felügyel. Akik csak a fizikai elemek változásait tudják megfigyelni és nem érzékelik mögöttük az Úr láthatatlan kezét, valószínűleg nem rendelkeznek kellő intelligenciával, annak ellenére, hogy esetleg kiváló materialista tudósoknak tartják őket.