HU/SB 3.6.36
36. VERS
- tathāpi kīrtayāmy aṅga
- yathā-mati yathā-śrutam
- kīrtiṁ hareḥ svāṁ sat-kartuṁ
- giram anyābhidhāsatīm
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā–ezért; api–habár így van; kīrtayāmi–leírom; aṅga–ó, Vidura; yathā–amennyire; mati–intelligencia; yathā–amennyire; śrutam–hallotta; kīrtim–dicsőségét; hareḥ–az Úrnak; svām–sajátját; sat-kartum–csak tisztítsd meg; giram–szavak; anyābhidhā–másképpen; asatīm–hűtlen.
FORDÍTÁS
Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp beszédem hűtlen marad.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lélek megtisztulásához a tudat megtisztítására van szükség. A transzcendentális lélek létére a tudat szolgál bizonyítékul. Amint a tudat távozik a testből, az anyagi test nem tevékeny többé. A tudat létét tehát a cselekedetek révén érzékelhetjük. Az empirikus filozófusok elmélete, mely szerint a tudat tétlen állapotban maradhat, csak szegényes tudásukat bizonyítja. Az embernek nem szabad hűtlenné válnia azzal, hogy leállítja a tiszta tudat cselekedeteit. Ha a tiszta tudat működését leállítjuk, akkor a tudatos életerő minden bizonnyal más tevékenységbe kezd, mert a tudat nem létezhet elfoglaltság nélkül. A tudat nem hallgathat el még egy pillanatra sem. Ha a test tétlen, a tudat akkor is cselekszik az álmok formájában. Az öntudatlan állapot nem természetes – külső segítséggel egy korlátozott ideig fennmaradhat, de amikor a kábítószer mámora véget ér, vagy amikor az ember felébred, a tudat újra megfontoltan cselekszik.
Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember mindent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében átadja-e vagy sem. Az embernek törekednie kell arra, hogy testét, elméjét és szavait az Úr transzcendentális dicsőítésére használja, másként cselekedetei hűtlenek és tisztátlanok maradnak. A feltételekhez kötött lélek létét csak azzal a folyamattal lehet megtisztítani, amely elméjét és beszédét az Úr szolgálatába állítja. A vaiṣṇava iskola tridaṇḍi-sannyāsījának három botot adnak, amely azt a fogadalmát jelképezi, hogy testével, elméjével és beszédével az Úr szolgálatát végzi, ezzel szemben az ekadaṇḍi-sannyāsī fogadalma az, hogy eggyé válik a Legfelsőbbel. Az Úr Abszolút, ezért nincs különbség közte és dicsősége között. Az Úr dicsősége, amelyről a vaiṣṇava sannyāsī énekel, ugyanolyan fontos, mint maga az Úr, s így a bhakta, miközben az Urat magasztalja, eggyé válik Vele transzcendentális érdekében, noha örökké transzcendentális szolga marad. Ez a helyzet, hogy egyidejűleg egy az Úrral és mégis különbözik Tőle, a bhaktát örökre tisztává teszi, s így élete tökéletesen sikeressé válik.