HU/SB 3.6.37
37. VERS
- ekānta-lābhaṁ vacaso nu puṁsāṁ
- suśloka-mauler guṇa-vādam āhuḥ
- śruteś ca vidvadbhir upākṛtāyāṁ
- kathā-sudhāyām upasamprayogam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eka-anta–amihez semmit sem lehet hasonlítani; lābham–nyereség; vacasaḥ–megvitatása által; nu puṁsām–a Legfelsőbb Személy után; suśloka–jámbor; mauleḥ–cselekedetek; guṇa-vādam–dicsőítés; āhuḥ–így mondják; śruteḥ–a fülnek; ca–szintén; vidvadbhiḥ–a bölcs által; upākṛtāyām–így szerkesztve; kathā-sudhāyām–az ilyen transzcendentális üzenet nektárjában; upasamprayogam–a valódi célt szolgálja, mivel közelebb van hozzá.
FORDÍTÁS
Az emberiség legnagyobb hasznára az válik, ha a Jámboran Cselekvő tetteiről és dicsőségéről beszél. A nagy tudású bölcsek oly csodálatosan írnak kedvteléseiről, hogy a fül már azzal eléri valódi célját, hogy a közelükben van.
MAGYARÁZAT
Az imperszonalisták nagyon félnek attól, hogy az Úr tetteiről halljanak, mert azt gondolják, hogy a Brahman transzcendentális helyzetéből származó boldogság az élet végső célja; úgy vélik, minden cselekedet, még az Istenség Személyiségének tettei is anyagiak. Ez a vers azonban egy másféle boldogságra utal, mert az Istenség Személyiségének cselekedeteivel kapcsolatos, aki transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezik. A guṇa-vādam szó fontos, mert az Úr tetteinek és kedvteléseinek jellemzői képezik a bhakták beszélgetésének témáját. Egy olyan ṛṣi, mint Maitreya kétségtelenül nem akar olyan dologról beszélni, amit világi tulajdonságok jellemeznek, de azt mondja, hogy a transzcendentális megvalósítás legfelsőbb, legtökéletesebb szintje az, ha az ember az Úr cselekedeteiről beszél. Śrīla Jīva Gosvāmī így azt a következtetést vonja le, hogy az Úr transzcendentális cselekedeteivel foglalkozó témák messze fölötte állnak a kaivalya boldogság transzcendentális megvalósításának. A nagy bölcsek úgy írnak az Úr transzcendentális kedvteléseiről, hogy az ember már attól tökéletes önmegvalósításra tehet szert, ha csupán meghallgatja ezeket az elbeszéléseket, s ezzel a fület és a nyelvet is megfelelően használja. A Śrīmad-Bhāgavatam egyike e nagyszerű írásoknak, s az ember az élet legtökéletesebb állapotát érheti el azzal, ha csupán meghallgatja és elismétli a benne leírtakat.