HU/SB 3.7.10
10. VERS
- yad arthena vināmuṣya
- puṁsa ātma-viparyayaḥ
- pratīyata upadraṣṭuḥ
- sva-śiraś chedanādikaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–így; arthena–a szándék vagy jelentés; vinā–nélkül; amuṣya–egy ilyennek; puṁsaḥ–az élőlénynek; ātma-viparyayaḥ–önazonosítása miatt zavarban van; pratīyate–így tűnik; upadraṣṭuḥ–a felületes megfigyelőnek; sva-śiraḥ–saját fej; chedana-ādikaḥ–levágva.
FORDÍTÁS
Önmaga kiléte az élőlénynek örök aggodalmat okoz. Nem tudja, ki ő valójában, akárcsak az ember, aki azt álmodja, hogy levágják a fejét.
MAGYARÁZAT
Egy tanító az iskolában egyszer annyira megijesztette egy diákját azzal, hogy azt mondta neki, levágja a fejét és a falra akasztja, hogy a diák szinte látta, amint levágják a fejét, s úgy megijedt, hogy abbahagyta a rosszalkodást. Ehhez hasonlóan a tiszta lélek nyomorúságát és énképének széthullását az Úr külső energiája okozza, amely azokat a bűnös élőlényeket irányítja, akik az Úr akarata ellen lázadnak. Valójában az élőlény számára nincsen rabság vagy szenvedés, és sohasem veszíti el tiszta tudását sem. Tiszta tudatállapotában, amikor egy rövid időre komolyan elgondolkodik helyzetéről, megértheti, hogy örökké a Legfelsőbb kegyétől függ, és az a törekvése, hogy eggyé váljon a Legfelsőbb Úrral, csak hamis illúzió. Az élőlény életről életre azzal próbálkozik, hogy jogtalanul uralma alá hajtsa az anyagi természetet, s hogy az anyagi világ ura lehessen, de nem jár semmilyen sikerrel. Amikor végül mindenben kudarcot vall, akkor felhagy anyagi tetteivel, megpróbál eggyé válni az Úrral, s a szavakkal nagyon ügyesen zsonglőrködve folytatja spekulálását, minden eredmény nélkül.
Mindezt az illuzórikus energia késztetésére teszi. A tapasztalat ahhoz hasonlítható, mint amikor az ember álmában azt tapasztalja, hogy levágják a fejét. Az, akinek levágják a fejét, látja is, hogy levágták a fejét. Ha egy embert megfosztanak a fejétől, elveszíti látóképességét is. Ezért ha egy ember az látja, hogy levágják a fejét, az annyit jelent, hogy képzelődik. Ehhez hasonlóan egy élőlény örökké a Legfelsőbb Úr alárendeltje, és rendelkezik ezzel a tudással, de természetellenes módon azt gondolja, hogy ő maga Isten, s hogy bár ő Isten, māyānak köszönhetően elvesztette a tudását. Ennek az elméletnek semmi értelme, ahogy annak sincs, hogy az ember látja, amint levágják a fejét. Ezen az úton fedődik be a tudás. És mivel ez a természetével ellenkező lázadó állapot az oka az élőlény minden nehézségének, ezért meg kell értenie, hogy vissza kell térnie természetes életéhez, mint az Úr bhaktája, és meg kell szabadulnia attól a téves elmélettől, hogy ő Isten. Az állítólagos felszabadulás, amikor az ember Istennek gondolja magát, az avidyā utolsó visszahatása, amely az élőlényt csapdában tartja. A végkövetkeztetés az, hogy az Úr örök transzcendentális szolgálatát megtagadó élőlény számtalan módon kerül illúzióba. Azonban még feltételekhez kötött életében is az Úr örök szolgája. Szolgálata az illuzórikus māyā bűvöletében szintén örök szolgai helyzetének a megnyilvánulása. Mivel fellázadt az Úr szolgálata ellen, most māyāt kell szolgálnia. Ugyanúgy szolgál, de eltorzult formában. Ha meg akar szabadulni az anyag börtönében végzett szolgálattól, következő vágya az lesz, hogy eggyé váljon az Úrral. Ez egy másik illúzió. A legjobb tehát, ha meghódol az Úrnak és így örökre megszabadul māyā káprázatától, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 7.14) is megerősíti:
- daivī hy eṣā guṇamayī
- mama māyā duratyayā
- mām eva ye prapadyante
- māyām etāṁ taranti te