HU/SB 3.7.9
9. VERS
- maitreya uvāca
- seyaṁ bhagavato māyā
- yan nayena virudhyate
- īśvarasya vimuktasya
- kārpaṇyam uta bandhanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca–Maitreya szólt; sā iyam–egy ilyen állítás; bhagavataḥ–az Istenség Személyiségéről; māyā–illúzió; yat–amely; nayena–a logika szerint; virudhyate–ellentmondásossá válik; īśvarasya–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vimuktasya–az örökké felszabadultnak; kārpaṇyam–elégtelenség; uta–szintén, arról nem is beszélve; bandhanam–kötelék.
FORDÍTÁS
Śrī Maitreya így szólt: Bizonyos feltételekhez kötött lelkek azt az elméletet hangoztatják, hogy a Legfelsőbb Brahmant, az Istenség Személyiségét legyőzi māyā, az illúzió, ugyanakkor azt is fenntartják, hogy Ő nincs feltételekhez kötve. Ez ellentmond minden logikának.
MAGYARÁZAT
Néha úgy tűnik, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki száz százalékig lelki, nem lehet az illuzórikus energia eredete, amely befedi az egyéni lélek tudását. Kétségtelen azonban, hogy az illuzórikus külső energia szintén a Legfelsőbb Úr szerves része. Amikor Vyāsadeva felismerte az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Urat külső energiájával együtt látta, amely az egyéni élőlények tiszta tudását befedi. Hogy miért így működik a külső energia, azt a nagy magyarázók, például Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura és Śrīla Jīva Gosvāmī elemzése alapján a következőképpen érthetjük meg: Annak ellenére, hogy az anyagi, illuzórikus energia különbözik a lelki energiától, mégis az Úr számtalan energiájának egyike, s így a természet anyagi minőségei (a jóság minősége stb.) minden bizonnyal az Úr tulajdonságai. Az energia és az energiát szolgáltató Istenség Személyisége nem különböznek egymástól, s bár ez az energia azonos az Úrral, sohasem győzi Őt le. Az élőlények szintén az Úr szerves részei, de őket legyőzi az anyagi energia. Az Úr felfoghatatlan yogam aiśvaramját, amelyről a Bhagavad-gītā (BG 9.5) beszél, a béka-filozófusok félreértik. Annak érdekében, hogy alátámasszák azt az elméletet, hogy Nārāyaṇa (maga az Úr) daridra-nārāyaṇává, szegény emberré válik, azt hangoztatják, hogy az anyagi energia felülkerekedik a Legfelsőbb Úron. Śrīla Jīva Gosvāmī és Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azonban magyarázatukban nagyon szép példával élnek. Azt mondják, hogy bár a nap csak fény, a felhők, a sötétség és a hóesés mégis mind a nap szerves részei. A nap nélkül lehetetlen lenne, hogy az eget felhők vagy sötétség borítsa be, és hó sem eshetne a Földön. Noha az életet a nap tartja fenn, a sötétség és a hóesés, amit a nap hoz létre, zavart is okoz az életben. Az is tény azonban, hogy a napot sohasem győzi le a sötétség, a felhő vagy a hóesés; a nap messze-messze távol marad e zavaró tényezőktől. Csakis a szegényes tudással rendelkezők mondják azt, hogy a napot felhő vagy sötétség takarja. Hasonló módon a Legfelsőbb Brahmanra, vagyis a Parabrahmanra, az Istenség Személyiségére sincs soha hatással az anyagi energia, ámbár az egyike energiáinak (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate).
Semmi értelme azt bizonygatnunk, hogy a Legfelsőbb Brahmant legyőzheti az illuzórikus energia. A felhők, a sötétség és a hóesés csak a napsugarak jelentéktelen részét képesek eltakarni. Éppen így az anyagi természet kötőerői is hatással vannak a napsugárhoz hasonló élőlényekre. Hogy az anyagi energia hatással van tiszta tudatára és örök boldogságára, ez az élőlény szerencsétlensége – minden bizonnyal nem ok nélkül. A tiszta tudatra és az örök boldogságra ereszkedő lepel az avidyā-karmā-saṁjñānak, a parányi élőlényekre ható energiának köszönhető, amiatt, hogy visszaéltek csekélyke függetlenségükkel. A Viṣṇu Purāṇa, a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás szerint az élőlények az Úr taṭasthā energiájából származnak, így mindig az Úr energiái, nem pedig az energiaforrás. Olyanok ők, mint a napsugarak. Noha – ahogyan azt korábban elmondtuk – nincs minőségi különbség a nap és annak sugarai között, a napsugarakat néha legyőzi a nap egy másik energiája, a felhők vagy a hóesés. Hasonló módon annak ellenére, hogy az élőlények minőségi szempontból egyek az Úr legfelsőbb energiájával, legyőzheti őket az alacsonyabb rendű anyagi energia. A védikus himnuszokban az áll, hogy az élőlények olyanok, mint a tűz szikrái. A tűz szikrája maga is tűz, de égető ereje különbözik az eredeti tűzétől. Ha a szikrák kirepülnek az eredeti tűzből, akkor egy, a tűztől eltérő atmoszféra befolyása alá kerülnek. Így megtartják azt a képességet, hogy szikrákként újra eggyé válhassanak a tűzzel, de nem úgy, mintha ők lennének az eredeti tűz. A szikrák örökké az eredeti tűzben maradhatnak annak szerves részeiként, de abban a pillanatban, amikor el akarnak különülni az eredeti tűztől, megkezdődik szerencsétlenségük és gyötrelmük. A nyilvánvaló végkövetkeztetés az, hogy a Legfelsőbb Úr, aki az eredeti tűz, sohasem marad alul, míg a tűz parányi szikráit legyőzheti māyā illuzórikus hatása. Nevetséges érv, hogy a Legfelsőbb Urat saját anyagi energiája legyőzi. Az Úr az anyagi energia ura, míg az élőlények fölött feltételekhez kötött állapotukban az anyagi energia uralkodik. Ez a Bhagavad-gītā véleménye. A béka-filozófusokat, akik azzal az állítással hozakodnak elő, hogy a Legfelsőbb Urat legyőzi a jóság anyagi kötőereje, ugyanez az anyagi energia tartja illúzióban, noha önmagukat felszabadult lelkeknek tartják. Állításaikat hazug és fáradságos szóvirágokkal támasztják alá, amelyek az Úr ugyanazon illuzórikus energiájának ajándékai. A szerencsétlen béka-filozófusok azonban a tudásról alkotott téves elképzelésüknek köszönhetően nem érthetik meg ezt a helyzetet.
A Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Éneke kilencedik fejezetének harmincnegyedik versében ez áll:
- duravabodha iva tavāyaṁ vihāra-yogo
- yad aśaraṇo 'śarīra idam
- anavekṣitāsmat-samavāya ātmanaivāvikriyamāṇena
- saguṇam aguṇaḥ sṛjasi pāsi harasi
Így imádkoztak a félistenek a Legfelsőbb Úrhoz, azt kérve Tőle, hogy bár cselekedeteit nagyon nehéz megérteni, azok, akik őszintén végzik transzcendentális szerető szolgálatát, egy bizonyos mértékig mégis megérthessék. A félistenek elismerték, hogy noha az Úr fölötte áll az anyag befolyásának és a teremtett anyagi világnak, az ő közreműködésükkel mégis megteremti, fenntartja és megsemmisíti a teljes kozmikus megnyilvánulást.