HU/SB 3.7.6
6. VERS
- bhagavān eka evaiṣa
- sarva-kṣetreṣv avasthitaḥ
- amuṣya durbhagatvaṁ vā
- kleśo vā karmabhiḥ kutaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavān–az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ekaḥ–egyedül; eva eṣaḥ–mindezek; sarva–mind; kṣetreṣu–az élőlényekben; avasthitaḥ–elhelyezkedett; amuṣya–az élőlényeknek; durbhagatvam–szerencsétlenség; vā–akár; kleśaḥ–gyötrelmek; vā–vagy; karmabhiḥ–cselekedetek által; kutaḥ–miért.
FORDÍTÁS
Az Úr Felsőlélekként jelen van minden élőlény szívében. Miért lesz hát az élőlények tetteinek szerencsétlenség és gyötrelem az eredménye?
MAGYARÁZAT
A következő kérdés, melyet Vidura Maitreyának feltett, ez volt: „Miért kell az élőlényeknek oly sok gyötrelemtől és szerencsétlenségtől szenvedniük annak ellenére, hogy az Úr jelen van a szívükben Felsőlélekként?” A testet egy gyümölcsbe borult fának tekinthetjük, az élőlény és az Úr Felsőlélekként pedig olyan, mint két madár, ami ezen a fán ül. Az egyéni lélek a fa gyümölcsét eszi, míg a Felsőlélek, az Úr, tanúja a cselekedeteinek. Egy állampolgár talán szenved amiatt, hogy az állam vezetője nem tart megfelelő ellenőrzést, de hogyan történhet meg, hogy az egyik polgár egy másik miatt szenvedjen, amikor az állam vezetője személyesen jelen van? Egy másik szempontot alapul véve tudjuk, hogy a jīva élőlény minőségileg egy az Úrral, s így az élet tiszta állapotában tudását nem fedheti be a tudatlanság, főként a Legfelsőbb Úr jelenlétében nem. Hogyan lehetséges hát, hogy az élőlényt legyőzi a tudatlanság, és māyā hatása alá kerül? Az Úr minden élőlény atyja és védelmezője, akit bhūta-bhṛtként, az élőlények fenntartójaként ismernek. Miért van hát az élőlény oly sok szenvedésnek és szerencsétlenségnek kitéve? Nem kellene így lennie, de azt látjuk, hogy valójában ez történik mindenhol. Vidura azért tette fel kérdését, hogy ezekre választ kapjon.