HU/SB 3.9.13


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


13. VERS

puṁsām ato vividha-karmabhir adhvarādyair
dānena cogra-tapasā paricaryayā ca
ārādhanaṁ bhagavatas tava sat-kriyārtho
dharmo ’rpitaḥ karhicid mriyate na yatra


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

puṁsām–az embereknek; ataḥ–ezért; vividha-karmabhiḥ–különféle gyümölcsöző cselekedetekkel; adhvara-ādyaiḥ–védikus szertartások végzésével; dānena–adományokkal; ca–és; ugra–nagyon nehéz; tapasā–lemondás; paricaryayā–transzcendentális szolgálattal; ca–szintén; ārādhanam–imádat; bhagavataḥ–az Istenség Személyiségének; tava–Tiéd; sat-kriyā-arthaḥ–hogy elégedetté tegyen Téged; dharmaḥ–vallás; arpitaḥ–így felajánlva; karhicit–bármikor; mriyate–legyőzi; na–soha; yatra–ott.


FORDÍTÁS

Ám áldásosak az emberek jámbor cselekedetei is, például a védikus szertartások bemutatása, az adományozás, a lemondások és a transzcendentális szolgálat, amelyeket azért végeznek, hogy imádjanak és elégedetté tegyenek Téged tetteik gyümölcsének felajánlásával. Az efféle vallásos cselekedetek sohasem hiábavalóak.


MAGYARÁZAT

A fényűző életet kedvelő emberek nem mindig vonzódnak az abszolút odaadó szolgálathoz, amelyet a kilenc különféle lelki tevékenység    –    a hallás, az ismétlés, az emlékezés, az imádat, az imádkozás stb.    –    jellemez. Az ilyen emberek inkább a felszínes védikus rítusokat és a többi társadalmi, vallásos szertartást végzik rendkívüli anyagi ráfordítással. A védikus utasítások szerint azonban a folyamat az, hogy minden jámbor cselekedet gyümölcsét fel kell ajánlani a Legfelsőbb Úrnak. A Bhagavad-gītāban (BG 9.27) az Úr azt kívánja, hogy bármi is legyen az ember mindennapos kötelessége    –    például imádat, áldozat vagy adományozás    –,    ezek minden gyümölcsét egyedül az Úrnak kell felajánlania. Ha az ember jámbor cselekedeteinek eredményeit felajánlja a Legfelsőbb Úrnak, mindez az Úr odaadó szolgálatának jele, s örök értékű, ezzel szemben, ha az ember ugyanezt az eredményt maga élvezi, az átmeneti. Minden, amit az ember az Úrért tesz, örök, s a láthatatlan jámborság formájában felhalmozódik, hogy az embert fokozatosan az Úr vegyítetlen odaadó szolgálatához vezesse. Ezekből az észrevétlen jámbor cselekedetekből egy napon, a Legfelsőbb Úr kegyéből tökéletes odaadó szolgálat válik. Ez a vers azoknak, akik nem tiszta bhakták, szintén azt mondja, hogy bármilyen jámbor cselekedetet elvégezhetnek a Legfelsőbb Úrért.