HU/SB 3.9: Brahma teremtő energiáért imádkozik
3.9.1. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Ó, Uram! Ma, sok-sok év vezeklés után megismerhettelek. Ó, milyen szerencsétlenek a megtestesült élőlények, hogy nem ismerhetik személyiséged! Uram, Te vagy az egyetlen, akit érdemes ismerni, mert nincs semmi, ami Nálad magasabb rendű lenne. Ha van valami, amiről feltételezik, hogy Fölötted áll, az nem az Abszolút. Te a Legfelsőbbként létezel, létrehozva teremtő anyagi energiádat.
3.9.2. vers: A forma, amelyet látok, örökké mentes az anyagi szennyeződéstől, s azért jelent meg, hogy a belső energia megnyilvánulásaként kegyével áldja meg a bhaktákat. Ez az inkarnáció sok másik inkarnáció eredete, s én a köldöködből sarjadó lótuszvirágon születtem.
3.9.3. vers: Ó, Uram, nem látok örök gyönyörrel és tudással teli jelenlegi formádnál felsőbbrendű formát! A lelki égben, személytelen Brahman-ragyogásodban nem történik véletlen változás, és belső energiád nem hanyatlik. Meghódolok Neked, mert bár büszke vagyok anyagi testemre és érzékeimre, Te vagy a kozmikus megnyilvánulás oka, akit ennek ellenére nem érinthet meg az anyag.
3.9.4. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa jelenlegi formája vagy a Tőle eredő bármelyik transzcendentális forma egyformán áldásos minden univerzum számára. Feltártad ezt az örök, személyes formát, melyen bhaktáid meditálnak, ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Akik arra ítéltettek, hogy a pokol felé vezető útra lépjenek, nem törődnek személyes formáddal, mert anyagi témákon elmélkednek.
3.9.5. vers: Ó, Uram! Akik megérzik lótuszlábad illatát, melyet a védikus hang levegője juttat el hozzájuk fülük nyílásán át, azok odaadó szolgálatodhoz kezdenek. Számukra nem lehetséges, hogy valaha elhagyod szívük lótuszát.
3.9.6. vers: Ó, Uram! A világ népét anyagi aggodalmak gyötrik – örökös félelemben élnek. Mindig azzal próbálkoznak, hogy megvédjék vagyonukat, testüket és barátaikat, szünet nélkül siránkoznak, törvénytelen vágyakkal és az ezzel járó tulajdonságokkal vannak teli, és vállalkozásaikat mohóságukban az „én” és az „enyém” mulandó felfogásaira alapozzák. Amíg nem keresnek menedéket, biztonságot nyújtó lótuszlábaidnál, örökké aggódni fognak.
3.9.7. vers: Ó, Uram! Akik nem követik azt a minden szempontból áldásos folyamatot, amelyet transzcendentális cselekedeteid hallgatása és ismétlése jelent, minden bizonnyal szerencsétlenek, s híján vannak a józan észnek. Egy röpke pillanatig tartó érzéki élvezetért végzetes tetteket követnek el.
3.9.8. vers: Ó, tettek mestere! Ó, Uram! E szerencsétlen teremtményeket állandóan éhség, szomjúság, zord hideg, nyálka és epe gyötri, köhögtető tél, égető nyár, eső támadja, megannyi más csapás éri, erős szexuális vágy és csillapíthatatlan düh keríti hatalmába. Végtelenül sajnálom őket, és nagyon bánkódom miattuk.
3.9.9. vers: Ó, Uram! Az anyagi gyötrelmek valójában nem léteznek a lélek számára. Ám addig, amíg a feltételekhez kötött lélek úgy látja a testet, mint ami az érzéki élvezetet szolgálja, külső energiád hatásának köszönhetően nem képes kiszabadulni az anyagi gyötrelmek béklyójából.
3.9.10. vers: Ezek az abhakták érzékeiket nagyon fáradságos és kimerítő munkával foglalják le, éjjel pedig álmatlanságtól szenvednek, mert intelligenciájuk állandóan különféle elmebeli spekulációkkal zavarja meg álmukat. Természetfölötti erők akadályozzák meg minden tervük teljesülését. Ha ellene fordulnak transzcendentális kedvteléseid hallgatásának, még a nagy bölcseknek is újra és újra végig kell járniuk az anyagi világ körforgását.
3.9.11. vers: Ó, Uram! Bhaktáid fülükön keresztül látnak Téged a hiteles hallgatás folyamata által. Szívük így megtisztul, s Te elfoglalod ott helyedet. Oly kegyes vagy bhaktáidhoz, hogy abban a transzcendentális, örök formában nyilvánulsz meg előttük, ahogyan mindig Rád gondolnak.
3.9.12. vers: Uram! Téged nem tesz igazán elégedetté a félistenek által bemutatott imádat, akik a legkülönfélébb kellékeket ajánlják fel Neked nagy pompával, ám közben teli vannak anyagi vágyakkal. Te Felsőlélekként mindenki szívében ott lakozol, hogy indokolatlan kegyedben részesíts mindenkit. Te vagy az örök jóakaró, de az abhakták nem érhetnek el Téged.
3.9.13. vers: Ám áldásosak az emberek jámbor cselekedetei is, például a védikus szertartások bemutatása, az adományozás, a lemondások és a transzcendentális szolgálat, amelyeket azért végeznek, hogy imádjanak és elégedetté tegyenek Téged tetteik gyümölcsének felajánlásával. Az efféle vallásos cselekedetek sohasem hiábavalóak.
3.9.14. vers: Hadd ajánljam hódolatomat a Legfelsőbb Transzcendensnek, akit belső energiája tesz örökké megkülönböztethetővé. Megkülönböztethetetlen személytelen arculatát az önmegvalósított intelligenciával lehet megérteni. Hódolatomat ajánlom Neki, aki kedvtelései révén élvezi a kozmikus megnyilvánulás teremtését, fenntartását és pusztítását.
3.9.15. vers: Hadd keressek oltalmat az Úr lótuszlábánál, akinek inkarnációi, tulajdonságai és cselekedetei a világi tettek titokzatos másai. Az, aki transzcendentális neveit szólítja, amikor elhagyja testét, még ha nem tudatosan teszi, akkor is azonnal megszabadul sok-sok élete bűnétől, s kétségtelenül eljut Hozzá.
3.9.16. vers: Te vagy a bolygórendszerek fájának legfőbb gyökere. Ez a fa úgy nőtt, hogy először három törzse – én, Śiva és Te, a Mindenható – a teremtés, a fenntartás és a pusztítás érdekében átszelte az anyagi természetet, majd számtalan ága nőtt. Hódolatomat ajánlom hát Neked, a kozmikus megnyilvánulás fájának!
3.9.17. vers: Az emberek mind ostoba tetteket hajtanak végre, s nem a valóban hasznos cselekedetekkel törődnek, melyeket – hogy vezesd őket – Te magad jelöltél ki számukra. Mindaddig, amíg ilyen erősen vonzódnak az ostoba tettekhez, minden tervük meghiúsul a létért folytatott küzdelemben. Hódolatomat ajánlom hát Neki, aki örök időként cselekszik!
3.9.18. vers: Uram, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, aki a fáradhatatlan idő vagy s minden áldozat élvezője! Noha olyan helyen élek, amely két parārdha időtartamáig fog fennállni, s bár én vagyok az univerzum összes többi bolygójának ura, aki sok-sok évig végeztem lemondást az önmegvalósítás érdekében, mégis tiszteletemet ajánlom Neked!
3.9.19. vers: Ó, Uram! Saját akaratodból megjelensz az élőlények különböző fajaiban, az emberi lényeknél alacsonyabb rendű állatok és a félistenek között egyaránt, hogy transzcendentális kedvteléseidnek hódolj. Rád nincsen hatással az anyagi szennyeződés, és csupán azért jössz, hogy eleget tégy az Általad alkotott vallási elvek szerinti kötelességeknek. Ezért, ó, Legfelsőbb Személyiség, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, amiért e különféle formákat létrehozod!
3.9.20. vers: Uram! Boldogan szunnyadsz a pusztítás vizén, a vad hullámok között. Élvezetet okoz Neked, hogy a kígyóágyon heversz, s álmod boldogságát megmutatod az intelligenseknek. Akkor az univerzumok minden bolygója a hasadban helyezkedik el.
3.9.21. vers: Ó, imádott Uram! Lótuszköldököd házából születtem, hogy kegyedből megteremtsem az univerzumot. Az univerzum minden bolygója transzcendentális hasadban pihent, miközben Te álmodat élvezted. Most, hogy álmod véget ért, szemed kinyílt, akár reggel a virágzó lótusz.
3.9.22. vers: Legyen hát a Legfelsőbb Úr kegyes hozzám! Ő a világ élőlényeinek egyetlen barátja és lelke, s hat transzcendentális fensége révén Ő gondoskodik mindenkiről, hogy elérje a végső boldogságot. Legyen hát kegyes hozzám, hogy mint hajdanán, újra megkapjam a teremtéshez szükséges belső látást, mert én is egy meghódolt lélek vagyok, aki kedves az Úrnak!
3.9.23. vers: A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége a meghódolt lelkek örök jóakarója. Cselekedeteit mindig belső energiáján, Ramān, a szerencse istennőjén keresztül végzi. Csak azért könyörgöm, hogy szolgálhassam Őt az anyagi világ megteremtésével, s imádkozom, hogy cselekedeteim ne legyenek rám negatív hatással, s így képes legyek megszabadulni attól az alaptalan büszkeségtől, hogy én vagyok a teremtő!
3.9.24. vers: Az Úrnak számtalan energiája van. Ahogy lefekszik a pusztítás vizére, a teljes kozmikus energiaként megszületek köldökének tavából, melyen a lótusz nő. Most a kozmikus teremtés formájában hozom létre különféle energiáit. Imádkozom, hogy az anyagi cselekedetek végzése során soha ne térjek el a védikus himnuszok hangvibrációjától!
3.9.25. vers: Az Úr, aki mindenki között a legfelsőbb és a legidősebb, végtelenül kegyes. Bárcsak mosolyogva szórná rám áldását, lótuszszemét felnyitva! Az egész kozmikus teremtést fel tudja emelni, s képes eloszlatni csüggedésünket azzal, hogy kegyesen utasításokkal lát el bennünket.
3.9.26. vers: A bölcs Maitreya így szólt: Ó, Vidura! Miután megpillantotta megjelenésének forrását, az Istenség Személyiségét, Brahmā a kegyéért imádkozott, ahogyan csak elméjéből és szavaiból tellett. Imája befejeztével elhallgatott, mintha vezeklése, megvilágosodása és elméjének összpontosítása miatt fáradt lenne.
3.9.27-28. vers: Az Úr látta, hogy Brahmā nagyon aggódik a különböző bolygórendszerek megtervezése és megteremtése miatt, s hogy a pusztító víz láttán elcsügged. Megértette Brahmā gondolatait, s így mély jelentésű, komoly szavakkal beszélni kezdett hozzá, eloszlatva minden illúziót, ami felébredt benne.
3.9.29. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Ó, Brahmā! Ó, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megadtam Neked.
3.9.30. vers: Ó, Brahmā! Végezz lemondást, meditálj, és kövesd a tudás elveit, hogy elnyerd kegyemet! Ha így teszel, szíveden keresztül mindent megértesz majd.
3.9.31. vers: Ó, Brahmā! Amikor a teremtés során elmerülsz az odaadó szolgálatban, látni fogsz Engem magadban és szerte az univerzumban, s látni fogod, hogy te, az univerzum és az élőlények mind Bennem vagytok.
3.9.32. vers: Látni fogsz Engem minden élőlényben s az egész univerzumban éppen úgy, ahogy a tűz helyet foglal a fában. Csak a transzcendentális látásnak ebben az állapotában leszel képes megszabadulni minden illúziótól.
3.9.33. vers: Amikor megszabadulsz a durva és finom testek felfogásától, s érzékeidre többé nem lesznek hatással az anyagi természet kötőerői, megismered majd tiszta formádat az Én társaságomban. Ekkor tiszta tudatállapotban leszel.
3.9.34. vers: Mivel arra vágytál, hogy megszámlálhatatlanná szaporítsd a népességet és szerteágazó szolgálatodat kiszélesítsd, soha nem kell ebben hiányt szenvedned, mert indokolatlan kegyem irántad örökké, szünet nélkül növekedni fog.
3.9.35. vers: Te vagy az első ṛṣi, s mivel elmédet mindig Rám összpontosítod, a szenvedély bűnös kötőereje sohasem kerít hatalmába, annak ellenére sem, hogy megannyi utódot fogsz nemzeni.
3.9.36. vers: Noha a feltételekhez kötött lelkek nem ismerhetnek meg könnyen, te ma mégis megismertél, mert tudod, hogy lényemben semmi nincs, ami anyagi lenne, s nem az öt durva és a három finom elem alkotja.
3.9.37. vers: Amikor azon meditáltál, vajon van-e valamilyen forrása a lótusznak, melyen születtél, s amikor be is hatoltál a szárába, nem jöttél rá semmire. Akkor azonban belülről megmutattam neked formámat.
3.9.38. vers: Ó, Brahmā! Az imákat, melyekkel transzcendentális kedvteléseimet magasztaltad, a lemondásokat, melyeket azért vállaltál, hogy megérts Engem, valamint szilárd hitedet Bennem, mind indokolatlan kegyemnek kell tekintened.
3.9.39. vers: Nagy örömet okoztál azzal, ahogyan Rólam beszéltél transzcendentális tulajdonságaim alapján, melyek a világiak szemében anyaginak tűnnek. Megáldalak, hogy teljesüljön vágyad, s tetteiddel a bolygók mindegyikét dicsőítsd!
3.9.40. vers: Azt az élőlényt, aki úgy imádkozik Hozzám s imád Engem, mint Brahmā, hamarosan azzal áldom meg, hogy minden vágya teljesüljön, mert Én vagyok minden áldás Ura.
3.9.41. vers: A tapasztalt transzcendentalisták véleménye az, hogy minden hagyományos jó cselekedet, vezeklés, áldozat, adomány, misztikus tett és transz gyakorlásának végső célja, hogy Engem elégedetté tegyen.
3.9.42. vers: Én vagyok minden egyén Felsőlelke. Én vagyok a legfelsőbb irányító és a legkedvesebb. Az emberek helytelenül a durva és finom anyagi testekhez ragaszkodnak, pedig egyedül Hozzám kellene ragaszkodniuk.
3.9.43. vers: Tanításomat követve, a teljes védikus bölcsesség birtokában, a közvetlenül Tőlem, minden dolog legfelsőbb okától kapott tested segítségével most létre tudod majd hozni az élőlényeket úgy, ahogyan korábban voltak.
3.9.44. vers: A bölcs Maitreya így szólt: Miután arra utasította Brahmāt, az univerzum teremtőjét, hogy teremtsen, az eredeti Úr, az Istenség Személyisége személyes Nārāyaṇa formájában távozott.