HU/SB 3.9.3
3. VERS
- nātaḥ paraṁ parama yad bhavataḥ svarūpam
- ānanda-mātram avikalpam aviddha-varcaḥ
- paśyāmi viśva-sṛjam ekam aviśvam ātman
- bhūtendriyātmaka-madas ta upāśrito ’smi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na–nem; ataḥ param–ezután; parama–ó, Legfelsőbb; yat–amely; bhavataḥ–Tiéd; svarūpam–örök forma; ānanda-mātram–a személytelen Brahman ragyogása; avikalpam–változatlanul; aviddha-varcaḥ–az energia csökkenése nélkül; paśyāmi–látok; viśva-sṛjam–a kozmikus megnyilvánulás teremtője; ekam–egyetlen, második nélkül; aviśvam–és mégsem anyagi; ātman–ó, Legfelsőbb Ok; bhūta–test; indriya–érzékek; ātmaka–az önazonosításkor; madaḥ–büszkeség; te–Neked; upāśritaḥ–meghódolt; asmi–vagyok.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, nem látok örök gyönyörrel és tudással teli jelenlegi formádnál felsőbbrendű formát! A lelki égben, személytelen Brahman-ragyogásodban nem történik véletlen változás, és belső energiád nem hanyatlik. Meghódolok Neked, mert bár büszke vagyok anyagi testemre és érzékeimre, Te vagy a kozmikus megnyilvánulás oka, akit ennek ellenére nem érinthet meg az anyag.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 18.55) azt mondja: bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ – az Istenség Legfelsőbb Személyiségét csak részben lehet megismerni, s kizárólag az Úrnak végzett odaadó szolgálat segítségével. Az Úr Brahmāban tudatosult, hogy a Legfelsőbb Úrnak, Kṛṣṇának számtalan örök, gyönyörrel és tudással teli formája van. Brahma-saṁhitājában (5.33) a következőképp érvel a Legfelsőbb Úr, Govinda e kiterjedéseiről:
- advaitam acyutam anādim ananta-rūpam
- ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca
- vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Govindát imádom, az eredeti Urat, aki mentes a kettősségektől, és tévedhetetlen. Ő minden ok eredeti oka, noha sok-sok formába terjeszti ki magát. Ő a legidősebb, mégis örökké fiatal, akire nincsen hatással az öregkor. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem lehet a Védák akadémikus bölcselete révén megismerni: az embernek az Úr bhaktájához kell fordulnia ahhoz, hogy megértse Őt.”
Az egyetlen út, hogy az Urat eredeti valójában megismerhessük, ha odaadó szolgálatához látunk, vagy az Úr bhaktájához fordulunk, aki mindig szívében hordja az Urat. Az odaadás tökéletességét elérve az ember megértheti, hogy a személytelen brahmajyoti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Kṛṣṇának csak részleges képviselője, s hogy az anyagi teremtésben a három puruṣa kiterjedés az Ő teljes része. A brahmajyoti lelki egében nem követik egymást a különféle kalpák vagy korszakok, és a Vaikuṇṭha-világokban nincsen teremtés. Ott az időnek sincsen semmilyen befolyása. Az Úr transzcendentális teste sugarainak, a korlátlan brahmajyotinak az anyagi energia nem állhat az útjában. Az anyagi világban is maga az Úr az elsődleges teremtő. Ő idézi elő, hogy megszülessen Brahmā, aki az Úr felhatalmazásával másodlagos teremtővé válik.