HU/SB 3.9.32
32. VERS
- yadā tu sarva-bhūteṣu
- dāruṣv agnim iva sthitam
- praticakṣīta māṁ loko
- jahyāt tarhy eva kaśmalam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā–amikor; tu–de; sarva–mind; bhūteṣu–az élőlényekben; dāruṣu–a fában; agnim–tűz; iva–mint; sthitam–lévő; praticakṣīta–látni fogsz; mām–Engem; lokaḥ–és az univerzum; jahyāt–fel tudja adni; tarhi–akkor egyszerre; eva–bizonyára; kaśmalam–illúzió.
FORDÍTÁS
Látni fogsz Engem minden élőlényben s az egész univerzumban éppen úgy, ahogy a tűz helyet foglal a fában. Csak a transzcendentális látásnak ebben az állapotában leszel képes megszabadulni minden illúziótól.
MAGYARÁZAT
Brahmā imádkozott, hogy anyagi cselekedetei során ne felejtkezzen meg az Úrhoz fűződő örök kapcsolatáról. Erre az imára válaszolva az Úr elmondta: nem szabad azt gondolnia, hogy bármi is létezik anélkül, hogy kapcsolatban állna az Ő mindenhatóságával. Példa erre a tűz a fában. A fából lángra lobbanó tűz mindig ugyanolyan, a fa fajtájától függetlenül. Éppen így lehet, hogy az anyagi teremtésben a testek különböznek a forma és a tulajdonság tekintetében, de bennük a szellemi lelkek nem különböznek egymástól. A tűz jellemzője, a meleg mindenhol ugyanolyan, s a lélekszikra, a Legfelsőbb Lélek szerves része is egyforma minden élőlényben. Így oszlik szét az Úr energiája egész teremtésében. Egyedül ez a transzcendentális tudás képes megmenteni az embert az anyagi illúzió szennyeződésétől. Mivel az Úr energiája mindenhol jelen van, egy tiszta lélek, az Úr bhaktája mindent az Úrral kapcsolatban lát, s ezért nem ragaszkodik a külső burkokhoz. Ez a tiszta lelki felfogás megvédi őt az anyaggal való kapcsolat minden szennyeződésétől. A tiszta bhakta soha, semmilyen körülmények között nem felejtkezik meg az Úr állandó jelenlétéről.