HU/SB 4.10.1
1. VERS
- maitreya uvāca
- prajāpater duhitaraṁ
- śiśumārasya vai dhruvaḥ
- upayeme bhramiṁ nāma
- tat-sutau kalpa-vatsarau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs Maitreya folytatta; prajāpateḥ—a prajāpatinak; duhitaram—leányát; śiśumārasya—Śiśumārának; vai—bizonyára; dhruvaḥ—Dhruva Mahārāja; upayeme—feleségül vette; bhramim—Bhrami; nāma—nevű; tat-sutau—fiai; kalpa—Kalpa; vatsarau—Vatsara.
FORDÍTÁS
A nagy bölcs, Maitreya így szólt: Kedves Vidurám! Ezek után Dhruva Mahārāja feleségül vette Prajāpati Śiśumāra leányát, akit Bhraminak hívtak. Két fia született tőle, Kalpa és Vatsara.
MAGYARÁZAT
Megtudhatjuk, hogy Dhruva Mahārāja azután házasodott meg, miután apja trónjára került, s miután apja az erdőbe vonult, hogy az önmegvalósításnak éljen. Ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos dologra figyelhetünk fel: Uttānapāda Mahārāja nagyon szerette a fiát, s egy apának kötelessége fiait és leányait minél előbb megházasítani és férjhez adni. Miért nem keresett hát feleséget a fiának, mielőtt elhagyta otthonát? A válasz az, hogy Uttānapāda Mahārāja rājarṣi, szent király volt. Noha a politika és a birodalom irányításával járó kötelességek jócskán lefoglalták, mégis nagyon vágyott az önmegvalósításra. Ezért aztán amint fia, Dhruva Mahārāja alkalmassá vált arra, hogy a kormányzással törődjön, élt a lehetőséggel, s elhagyta otthonát, ahogy fia tette azt minden félelem nélkül az önmegvalósítás érdekében már öt éves korában. Ezek olyan ritka esetek, amelyekből láthatjuk, hogy a lelki megvalósítás fontosabb minden másnál. Uttānapāda Mahārāja nagyon jól tudta, hogy Dhruva Mahārāja megházasítása nem fontosabb annál, mint hogy az erdőbe vonuljon, s elérje az önmegvalósítást.