HU/SB 4.10.13
13. VERS
- auttānapādiḥ sa tadā
- śastra-varṣeṇa bhūriṇā
- na evādṛśyatācchanna
- āsāreṇa yathā giriḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
auttānapādiḥ—Dhruva Mahārāja; saḥ—ő; tadā—akkor; śastra-varṣeṇa—fegyverek záporával; bhūriṇā—szüntelen; na—nem; eva—bizonyára; adṛśyata—látható volt; ācchannaḥ—befedve; āsāreṇa—az állandó esőzéstől; yathā—mint; giriḥ—egy hegy.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāját úgy borította el a fegyverek szüntelen zápora, mint ahogyan egy hegyet a szűnni nem akaró eső.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban kihangsúlyozza, hogy bár Dhruva Mahārāját elborította az ellenség szüntelen nyílzápora, ez nem jelenti azt, hogy megadta magát a harcban. A hegycsúcs példája, melyre szüntelenül hullik az eső, nagyon szemléletes, mert amikor a hegyen véget nem érően esik az eső, az minden szennyet lemos a hegy testéről. Hasonló módon adott új erőt Dhruva Mahārājának az ellenség szüntelen nyílzápora ahhoz, hogy legyőzze őket. Úgy is mondhatnánk, ha volt valamilyen gyengesége, ez a zápor mindet elmosta.