HU/SB 4.10.22
22. VERS
- iti bruvaṁś citra-rathaḥ sva-sārathiṁ
- yattaḥ pareṣāṁ pratiyoga-śaṅkitaḥ
- śuśrāva śabdaṁ jaladher iveritaṁ
- nabhasvato dikṣu rajo ’nvadṛśyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; bruvan—beszélve; citra-rathaḥ—Dhruva Mahārāja, akinek gyönyörű harci szekere volt; sva-sārathim—kocsihajtójának; yattaḥ—éber lévén; pareṣām—ellenségeitől; pratiyoga—ellentámadás; śaṅkitaḥ—nyugtalan volt; śuśrāva—hallott; śabdam—hangot; jaladheḥ—az óceánból; iva—mintha; īritam—visszhangozna; nabhasvataḥ—a szél miatt; dikṣu—minden irányban; rajaḥ—por; anu—akkor; adṛśyata—lehetett látni.
FORDÍTÁS
Miközben Dhruva Mahārāja misztikus ellenségeiben egy percig sem bízva kocsihajtójával beszélgetett, hirtelen félelmetes hangra lettek figyelmesek, mintha az óceán zúgna a közelükben, s látták, hogy az égből egy hatalmas porfelhő ereszkedik rájuk minden irányból.