HU/SB 4.11.13
13. VERS
- titikṣayā karuṇayā
- maitryā cākhila-jantuṣu
- samatvena ca sarvātmā
- bhagavān samprasīdati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
titikṣayā—türelemmel; karuṇayā—kegyesen; maitryā—barátságosan; ca—szintén; akhila—univerzális; jantuṣu—az élőlényeknek; samatvena—mindent egyenlőnek tekint; ca—szintén; sarva-ātmā—a Felsőlélek; bhagavān—az Istenség Személyisége; samprasīdati—nagyon elégedett lesz.
FORDÍTÁS
Az Úr nagyon elégedett bhaktájával, amikor a bhakta másokkal türelmesen, kegyesen, barátságosan és megkülönböztetés nélkül bánik.
MAGYARÁZAT
Az odaadás tökéletességének második szintjén álló fejlett bhaktának kötelessége ezzel a verssel összhangban cselekednie. Az odaadó életnek három szintje van. A legalsó szinten a bhakta egyedül a templomi mūrtival törődik, s a szabályozó elveket követve nagy odaadással imádja az Urat. A második szinten a bhakta tisztában van az Úrhoz, a bhaktákhoz, az ártatlanokhoz és az irigyekhez fűződő kapcsolatával. Előfordul, hogy a rosszindulatú emberek durván bánnak a bhaktákkal, egy fejlett bhaktának azonban tanácsos türelmesnek lennie, s teljes kegyét kell adnia a tudatlanoknak és az ártatlanoknak. Egy prédikáló bhaktának kegyesnek kell lennie az ártatlan emberekhez, akiket felemelhet az odaadó szolgálat szintjére. Eredeti helyzeténél fogva mindenki Isten örök szolgája, így a bhaktának az a dolga, hogy mindenkiben felébressze a Kṛṣṇa-tudatot. Ez az ő kegye. Azokkal a bhaktákkal, akik egyenrangúak vele, barátkoznia kell, s általános nézőpontja az legyen, hogy minden élőlény a Legfelsőbb Úr része. A különféle élőlények különféle ruhákban jelennek meg, ám a Bhagavad-gītā tanítása szerint a bölcs ember minden élőlényt egyenlőnek lát. Ha egy bhakta így bánik mindenkivel, azt a Legfelsőbb Úr nagyra becsüli. Azt mondják ezért, hogy egy szent mindig türelmes és kegyes, mindenkinek a barátja, senkinek sem az ellensége, s mindig békés. Ez csupán néhány a bhakta jó tulajdonságai közül.