HU/SB 4.11.27
27. VERS
- tam eva mṛtyum amṛtaṁ tāta daivaṁ
- sarvātmanopehi jagat-parāyaṇam
- yasmai baliṁ viśva-sṛjo haranti
- gāvo yathā vai nasi dāma-yantritāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Neki; eva—bizonyára; mṛtyum—halál; amṛtam—halhatatlanság; tāta—kedves fiam; daivam—a Legfelsőbb; sarva-ātmanā—minden tekintetben; upehi—meghódolni; jagat—a világnak; parāyaṇam—végső cél; yasmai—akinek; balim—felajánlások; viśva-sṛjaḥ—az összes félisten, köztük Brahmā; haranti—viselnek; gāvaḥ—bikák; yathā—mint; vai—feltétlenül; nasi—az orrban; dāma—egy kötél által; yantritāḥ—irányítva.
FORDÍTÁS
Dhruva, kedves fiam! Kérlek, hódolj meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki a végső célt jelenti a világ fejlődésének útján! Mindenki, még az Úr Brahmā vezette félistenek is az Ő irányítása alatt cselekszenek, ahogyan egy bikát tart kordában a gazdája az orrába fűzött kötélnél fogva.
MAGYARÁZAT
A legfelsőbb irányítótól függetlennek kikiáltani magunkat az anyagi élet betegsége. Anyagi létünk valójában akkor kezdődik el, amikor megfeledkezünk a legfelsőbb irányítóról, s uralkodni kívánunk az anyagi természeten. Az anyagi világban mindenki megtesz minden tőle telhetőt, hogy ő legyen a legfelsőbb irányító — egyéni, nemzeti, társadalmi és megannyi más szinten. Dhruva Mahārājának nagyapja, aki nagyon aggódott, amikor Dhruva Mahārāja saját érdekei mellett kitartva azért harcolt, hogy kiirtsa az egész yakṣa fajt, azt tanácsolta, hogy hagyja abba a csatát. Ebben a versben tehát Svāyambhuva Manu megpróbálja megsemmisíteni Dhruva hamis törekvésének utolsó szikráját is azzal, hogy elmagyarázza a legfelsőbb irányító helyzetét. A mṛtyum amṛtam — „halál és halhatatlanság” — szavak jelentősek. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja: „Én vagyok a végső halál, s elveszek mindent a démonoktól.” A démonok nem tesznek mást, mint szünet nélkül a létükért küzdenek, s megpróbálnak az anyagi természet urai lenni. Újra és újra szembe kell nézniük a halállal, s kötelékek egész hálóját hozzák létre az anyagi világban. Az Úr halál a démonok számára, ám a bhakták számára amṛta, örök élet. A bhakták, akik örökké az Urat szolgálják, már elérték a halhatatlanságot, mert bármit tesznek ebben az életükben, azt folytatni fogják a következőben; csupán anyagi testüket cserélik lelkire. A démonokkal ellentétben nekik nem kell többé anyagi testet cserélniük. Az Úr tehát halál és halhatatlanság egy időben: halál a démonok számára és halhatatlanság a bhaktáknak. Mindenkinek Ő a végső célja, mert Ő minden ok oka. Dhruva Mahārāja azt a tanácsot kapta, hogy hódoljon meg Neki minden szempontból, anélkül hogy kitartana bármilyen személyes törekvés mellett. Felmerülhet a kérdés: „Miért imádják az emberek a félisteneket?” A válasz e szerint a vers szerint az, hogy a félisteneket a csekély intelligenciával rendelkezők imádják. Maguk a félistenek az áldozatokat az Istenség Legfelsőbb Személyisége végső elégedettsége érdekében fogadják el.