HU/SB 4.11.28
28. VERS
- yaḥ pañca-varṣo jananīṁ tvaṁ vihāya
- mātuḥ sapatnyā vacasā bhinna-marmā
- vanaṁ gatas tapasā pratyag-akṣam
- ārādhya lebhe mūrdhni padaṁ tri-lokyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; pañca-varṣaḥ—öt éves; jananīm—anya; tvam—téged; vihāya—félretolva; mātuḥ—az anyának; sa-patnyāḥ—a másik feleségnek; vacasā—szavak által; bhinna-marmā—szívében megbántott; vanam—az erdőbe; gataḥ—elment; tapasā—lemondással; pratyak-akṣam—a Legfelsőbb Urat; ārādhya—imádva; lebhe—elérte; mūrdhni—a tetején; padam—a helyzet; tri-lokyāḥ—a három világnak.
FORDÍTÁS
Kedves Dhruvám! Még csak öt éves voltál, amikor mostohaanyád szavai egyszer mélyen megbántottak. Rettentő bátorságodban elhagytad anyád védelmét, s az erdőbe vonultál, hogy a yogát gyakorold, és megvalósítsd az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ennek eredményeképpen már elérted a három világ legkiemelkedőbb helyzetét.
MAGYARÁZAT
Manu nagyon büszke volt arra, hogy Dhruva Mahārāja az ő családjának leszármazottja, hiszen Dhruva még csak öt éves volt, amikor meditálni kezdett az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, és hat hónap múlva szemtől szemben láthatta Őt, a Legfelsőbb Urat. Valójában Dhruva Mahārāja a Manu-dinasztia, az emberiség családjának dicsősége. Az emberiség Manutól származik. Az „ember” szó szanszkrit megfelelője a manuṣya, ami azt jelenti, hogy „Manu leszármazottja”. Dhruva Mahārāja nemcsak Svāyambhuva Manu családjának dicsősége, de az egész emberi társadalomé is. Mivel Dhruva Mahārāja már meghódolt a Legfelsőbb Istenségnek, Manu arra kérte őt, hogy ne tegyen olyat, ami nem illik egy meghódolt lélekhez.