HU/SB 4.11.29
29. VERS
- tam enam aṅgātmani mukta-vigrahe
- vyapāśritaṁ nirguṇam ekam akṣaram
- ātmānam anviccha vimuktam ātma-dṛg
- yasminn idaṁ bhedam asat pratīyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Őt; enam—az; aṅga—kedves Dhruvám; ātmani—az elmében; mukta-vigrahe—mentes a dühtől; vyapāśritam—helyzetű; nirguṇam—transzcendentális; ekam—egy; akṣaram—a tévedhetetlen Brahman; ātmānam—az önvaló; anviccha—próbáld kitalálni; vimuktam—mentes a szennyeződéstől; ātma-dṛk—a Felsőlélek felé fordulva; yasmin—amiben; idam—ez; bhedam—megkülönböztetés; asat—valótlannak; pratīyate—tűnik.
FORDÍTÁS
Kedves Dhruvám! Kérlek, fordítsd figyelmed a Legfelsőbb Személy felé, aki nem más, mint a tévedhetetlen Brahman! Eredeti helyzetedben fordulj az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé, s így az önmegvalósítás segítségével meglátod majd, hogy az anyagi különbözőség nem több egy villanásnál.
MAGYARÁZAT
Az élőlényekre az önmegvalósítás szintje szerint háromféle szemlélet jellemző. A testi életfelfogás alapján az ember a különféle testek szerint tesz különbséget. Az élőlény valójában számtalan különféle anyagi formán keresztül halad előre, ám a test minden ilyen változása ellenére ő maga örök. Amikor tehát valaki az élőlényekre a testi életfelfogás szerint tekint, akkor az egyik látszólag különbözik a másiktól. Az Úr Manu változtatni akart Dhruva Mahārāja szemléletén, aki a yakṣákra úgy nézett, hogy azok mások, mint ő, vagy épp az ellenségei. Valójában senki sem ellenség vagy barát. Mindenki különféle testeken halad keresztül a karma törvénye szerint, amint azonban valaki visszanyeri lelki azonosságát, nem lát többé olyan különbséget, melyet ez a törvény okoz. A Bhagavad-gītāban az áll (BG 18.54):
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
Egy felszabadult bhakta az anyagi test alapján nem tesz különbséget; minden élőlényt szellemi léleknek, az Úr örök szolgájának lát. Az Úr Manu azt tanácsolta Dhruva Mahārājának, hogy így lásson. Különösen azért javasolta ezt, mert Dhruva Mahārāja kiváló bhakta volt, akinek nem szabad az élőlényeket közönséges szemmel néznie. Manu burkoltan felhívta Dhruva Mahārāja figyelmét arra, hogy Dhruva az anyagi ragaszkodás következtében fivérére rokonaként, a yakṣákra pedig az ellenségeként gondolt. Az efféle megkülönböztetés nyomban megszűnik, amint az ember visszakerül eredeti helyzetébe az Úr örök szolgájaként.