HU/SB 4.11.5
5. VERS
- sa tān pṛṣatkair abhidhāvato mṛdhe
- nikṛtta-bāhūru-śirodharodarān
- nināya lokaṁ param arka-maṇḍalaṁ
- vrajanti nirbhidya yam ūrdhva-retasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Dhruva Mahārāja); tān—minden yakṣa; pṛṣatkaiḥ—nyilaival; abhidhāvataḥ—előrejött; mṛdhe—a csatatéren; nikṛtta—elválasztva; bāhu—karok; ūru—combok; śiraḥ-dhara—nyakak; udarān—és hasak; nināya—juttatta; lokam—bolygóra; param—legfelsőbb; arka-maṇḍalam—a Nap bolygó; vrajanti—mennek; nirbhidya—szúrva; yam—amelyre; ūrdhva-retasaḥ—akik sohasem bocsájtják ki magjukat.
FORDÍTÁS
Amikor Dhruva Mahārāja látta, hogy a yakṣák előretörnek, megragadta nyilait, s darabokra vagdalta ellenségeit. Karjaikat, lábaikat, fejüket és hasukat elválasztva testüktől abba a Nap fölötti bolygórendszerbe juttatta őket, ahová csak a legkiválóbb brahmacārīk juthatnak el, akik soha életükben nem veszítették el magjukat.
MAGYARÁZAT
Az abhakták számára nagy szerencse, ha az Úr vagy az Úr bhaktája kezétől halnak meg. A yakṣákat Dhruva Mahārāja válogatás nélkül pusztította, ám valamennyien abba a bolygórendszerbe kerültek, ahová csak olyan brahmacārīk léphetnek be, akik életük során sohasem veszítették el magjukat. Ahogyan azok az imperszonalista jñānīk vagy démonok, akiket az Úr pusztít el, eljutnak Brahmalokára, azaz Satyalokára, úgy azok, akiket az Úr bhaktája öl meg, szintén ide kerülnek. A versben említett Satyaloka bolygórendszer eléréséhez a Nap bolygó fölé kell emelkednünk.
Az ölés tehát nem mindig rossz. Ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy bhaktája követi el, vagy éppen egy nagy áldozat során történik, akkor hasznára válik az ilyen módon elpusztított élőlénynek. Az állítólagos anyagi erőszakmentesség jelentősége eltörpül amellett, amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy bhaktái valakit megölnek. Ha egy király vagy egy állam kormánya megöl egy gyilkost, ez az ölés a gyilkos áldására válik, mivel így megtisztulhat minden bűnös visszahatástól.
Ebben a versben fontos az ūrdha-retasaḥ szó, aminek jelentése: olyan brahmacārīk, akik életükben sohasem bocsájtották ki a magjukat. A nőtlenség fogadalma olyan fontos, hogy még ha valaki nem is végez lemondásokat, vezekléseket vagy olyan szertartásokat, melyeket a Védák előírnak, ha pusztán csak tiszta brahmacārī marad, s nem bocsátja ki magját, halála után a Satyalokára jut. Az anyagi világban általában minden szenvedést a szexuális élet okoz. A védikus civilizációban a szexuális életet számtalan úton korlátozzák. A társadalom felépítése olyan, hogy egyedül a gṛhastháknak engedélyezett a szexuális élet, bizonyos korlátok között. Mindenki más tartózkodik a nemi élettől. Erre a korra különösen jellemző, hogy az emberek nem tudják, milyen értékes dolog, ha vissza tudják tartani magjukat. Ezért aztán a különféle anyagi kötőerők útvesztőjébe kerülve küzdelmes létet kell végigszenvedniük. Az ūrdhva-retasaḥ szó leginkább a māyāvādī sannyāsīkra utal, akik szigorú lemondásokat végeznek. A Bhagavad-gītāban azonban (BG 8.16) az Úr azt mondja, hogy még ha valaki el is jut a Brahmalokára, újra vissza kell térnie (ābrahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino ’rjuna). A valódi muktit, felszabadulást tehát csak az odaadó szolgálat által lehet elérni, mert az odaadó szolgálat következtében az ember a Brahmaloka fölé, a lelki világba juthat, ahonnan sohasem kell visszatérnie. A māyāvādī sannyāsīk nagyon büszkék arra, hogy felszabadulnak, ám a valódi felszabadulás lehetetlen, ha az ember nem áll kapcsolatban a Legfelsőbb Úrral az odaadó szolgálaton keresztül. Hariṁ vinā na sṛtiṁ taranti, mondják: Kṛṣṇa kegye nélkül senki sem szabadulhat fel.