HU/SB 4.11.7
7. VERS
- manur uvāca
- alaṁ vatsātiroṣeṇa
- tamo-dvāreṇa pāpmanā
- yena puṇya-janān etān
- avadhīs tvam anāgasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manuḥ uvāca—Manu mondta; alam—elég; vatsa—kedves fiam; atiroṣeṇa—rettentő dühvel; tamaḥ-dvāreṇa—a tudatlanság útja; pāpmanā—bűnös; yena—ami által; puṇya-janān—a yakṣák; etān—mindezeket; avadhīḥ—elpusztítottad; tvam—te; anāgasaḥ—ártatlan.
FORDÍTÁS
Az Úr Manu így szólt: Kedves fiam, kérlek, hagyd ezt abba! Nem jó alaptalanul feldühödni — ez az út a pokolba vezet. Túlléptél a határon, mert megölöd azokat a yakṣákat, akik valójában ártatlanok.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az atiroṣeṇa szó azt jelenti, hogy „alaptalanul dühösen”. Amikor Dhruva Mahārāja túllépett a jogos düh határán, nagyapja, Svāyambhuva Manu azonnal hozzá sietett, hogy megvédje őt a további bűnös tettektől. Ebből megérthetjük, hogy az ölés nem rossz, de amikor azt valaki szükségtelenül teszi, vagy amikor egy ártatlan embert pusztít el, az a pokolba vezető utat nyitja meg számára. Dhruva Mahārāja megmenekült e bűnös cselekedettől, mert nagyszerű bhakta volt.
Egy kṣatriya csak az állam törvényének és rendjének fenntartása érdekében ölhet; ok nélkül sohasem olthatja ki senki életét vagy követhet el erőszakot. Az erőszak kétségtelenül egy olyan út, ami pokoli léthez vezet, ám ezzel egy időben szükség is van rá az állam törvényének és rendjének fenntartásához. Az Úr Manu megtiltotta Dhruva Mahārājának, hogy megölje a yakṣákat, hiszen csak egyikük volt bűnös fivérének, Uttamānak az elpusztításában — nem érdemelt minden yakṣa polgár büntetést. A modern háborúkban azt látjuk, hogy ártatlan, bűntelen állampolgárokat támadnak meg. Manu törvénye szerint az efféle háború nagy bűn. Ezenkívül napjainkban a civilizált nemzetek számtalan vágóhidat tartanak fenn szükségtelenül, hogy ártatlan állatokat öljenek meg. Amikor egy nemzetet megtámadnak az ellenségei, tudnunk kell, hogy a polgárok tömeges lemészárlása saját bűnös tetteik visszahatása. Ez a természet törvénye.