HU/SB 4.12.10
10. VERS
- athāyajata yajñeśaṁ
- kratubhir bhūri-dakṣiṇaiḥ
- dravya-kriyā-devatānāṁ
- karma karma-phala-pradam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezek után; ayajata—imádta; yajña-īśam—az áldozatok mestere; kratubhiḥ—áldozati szertartásokkal; bhūri—hatalmas; dakṣiṇaiḥ—adományokkal; dravya-kriyā-devatānām—az (áldozatokhoz szükséges) hozzávalóknak, cselekedeteknek és a félisteneknek; karma—a cél; karma-phala—a cselekedetek eredménye; pradam—aki adja.
FORDÍTÁS
Amíg Dhruva Mahārāja otthon élt, számtalan nagy áldozati szertartást bemutatott, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, minden áldozat élvezőjét. Az előírt áldozati szertartások legfőképpen arra valók, hogy örömet okozzanak az Úr Viṣṇunak, aki minden ilyen áldozat célja, s aki a belőlük származó áldásokat adja.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 3.9) azt mondja: yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ — az embernek a Legfelsőbb Úr elégedettsége érdekében kell cselekednie vagy dolgoznia, másként a belőlük származó visszahatások megkötik. A varṇa és āśrama négy felosztása szerint a kṣatriyáknak és a vaiśyáknak különösen tanácsos nagy áldozati szertartásokat bemutatniuk, s nagylelkűen szétosztani összegyűjtött pénzüket. Dhruva Mahārāja királyként és példás kṣatriyaként számos ilyen áldozatot elvégzett, s nagyon bőkezűen adakozott. A kṣatriyáknak és a vaiśyáknak az a feladatuk, hogy pénzt keressenek és nagy vagyonra tegyenek szert. Néha ezt úgy teszik, hogy közben bűnt is elkövetnek. A kṣatriyáknak uralkodniuk kell az ország fölött. Uralkodása során Dhruva Mahārājának számtalan yakṣával kellett harcba szállnia, és sokat meg kellett ölnie közülük. A kṣatriyáknak meg kell tenniük mindezt. Egy kṣatriya ne legyen gyáva, és ne tartsa magát távol az erőszaktól: ahhoz, hogy az országot uralja, erőszakosan kell cselekednie.
A kṣatriyáknak és vaiśyáknak tehát különösképpen tanácsos összegyűjtött vagyonuknak legalább ötven százalékát elajándékozni. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy még ha valaki az élet lemondott rendjébe lép, akkor se hagyjon fel a yajña, a dāna és a tapasya végzésével. Ezeket sohasem szabad feladni. A tapasya a lemondott életrend számára van. Akik visszavonultak a világi tettektől, azoknak tapasyát, vezekléseket és lemondásokat kell végezniük. Az anyagi világban a kṣatriyáknak és a vaiśyáknak adományokat kell adniuk. A brahmacārīknak életük kezdetén különféle yajñákat kell bemutatniuk.
Dhruva Mahārāja, az ideális király szinte az egész kincstárát eladományozta. Egy királynak nem az a dolga, hogy begyűjtse az adót alattvalóitól, s nagy vagyont halmozzon fel, hogy aztán az érzékkielégítésére költse. A nagy királyságok szerte a világon elbuknak, amióta a királyok az állampolgároktól beszedett adót saját érzékkielégítésükre használják. Természetesen akár királyság, akár demokrácia az államrendszer, egyformán korrupció jellemzi. Jelen pillanatban a demokratikus kormányban különféle pártok vannak, de mindenki egyedül azzal törődik, hogy ne veszítse el pozícióját, vagy hogy megtartsa politikai pártjának hatalmát. A politikusoknak nem sok idejük marad arra, hogy az állampolgárok jólétére gondoljanak, akiket nagy adókkal (jövedelmi, áruforgalmi és megannyi más adóval) sújtanak. Néha az emberek keresetének nyolcvan-kilencven százalékát is elveszik, s a hivatalnokok és vezetők magas fizetését fedezve fecsérlik el. Hajdanán az állampolgároktól beszedett adókat a védikus írások utasításait követve hatalmas áldozatok végzésére fordították. Manapság azonban szinte semmilyen áldozatot nem lehet végrehajtani, ezért a śāstrák azt javasolják, hogy az emberek a saṅkīrtana-yajñát végezzék. Körülményeitől függetlenül minden családos ember végezheti ezt a saṅkīrtana-yajñát — semmibe sem kerül. A család tagjai mind összegyűlhetnek, és tapssal kísérve énekelhetik a Hare Kṛṣṇa mantrát. Valamilyen formában mindenki képes elvégezni ezt a yajñát, és prasādát is tud osztani az embereknek. Ez elegendő ebben a Kali-korban. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom erre az elvre épül: minden pillanatban énekeld a Hare Kṛṣṇa mantrát, amikor csak alkalmad nyílik rá, a templomokban és azokon kívül is, és ossz annyi prasādát, amennyit csak tudsz. Ezt a folyamatot fel lehet gyorsítani, ha együttműködünk az állam vezetőivel és azokkal, akik az ország vagyonát megtermelik. A bőséges prasāda-osztás és a saṅkīrtana békét és jólétet teremthet az egész világon.
A védikus írásokban javasolt anyagi áldozatok során általában a félisteneknek áldoznak. Ez a félistenimádat leginkább a csekély értelmű embereknek való. Valójában ezeknek az áldozatoknak a gyümölcse az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé, Nārāyaṇáé lesz. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 5.29): bhoktāraṁ yajña tapasām, valójában Ő az élvezője minden áldozatnak. Ezért nevezik Őt Yajña-puruṣának.
Dhruva Mahārāja kiváló bhakta volt, és semmi köze sem volt ezekhez az áldozatokhoz, ám hogy jó példával járjon elöl, számtalan áldozatot bemutatott, s minden vagyonát eladományozta. Amíg családja volt, soha egy garast sem költött érzékkielégítésre. Ebben a versben a karma-phala-pradam szó nagyon jelentős. Az Úr mindenkit más és más karmával jutalmaz az egyéni élőlény vágya szerint. Ő a Felsőlélek, aki jelen van mindenki szívében, s olyan kegyes és nagylelkű, hogy mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy úgy cselekedjen, ahogy akar. Ilyen esetben a tett eredményét szintén az élőlény élvezi. Ha valaki élvezni akarja az anyagi természetet, vagy uralma alá akarja hajtani, az Úr minden lehetőséget megad neki erre, ám az illető belebonyolódik a cselekedeteiből származó visszahatásokba. Ehhez hasonlóan ha valaki teljesen az odaadó szolgálatba akar merülni, az Úr minden lehetőséget megad neki, és a bhakta élvezi az eredményt. Ezért hívják az Urat karma-phala-pradamnak.