HU/SB 4.12.12
12. VERS
- tam evaṁ śīla-sampannaṁ
- brahmaṇyaṁ dīna-vatsalam
- goptāraṁ dharma-setūnāṁ
- menire pitaraṁ prajāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—ő; evam—így; śīla—isteni természettel; sampannam—megáldott; brahmaṇyam—tiszteli a brāhmaṇákat; dīna—a szegényekhez; vatsalam—kedves; goptāram—védelmező; dharma-setūnām—a vallásos elveknek; menire—gondolat; pitaram—apa; prajāḥ—polgárok.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja isteni természettel rendelkezett: tisztelettel bánt a Legfelsőbb Úr bhaktáival, kedves volt a szegényekhez és az ártatlanokhoz, s védelmezte a vallásos elveket. E tulajdonságai alapján minden alattvalója igazi apjának tartották.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja tulajdonságai, melyekről ez a vers beszámol, egy szent király példamutató jellemzői. Nemcsak egy királynak, de a modern demokratikus állam vezetőinek vagy a monarchiák uralkodóinak is rendelkezniük kell ezekkel az isteni jellemzőkkel, s akkor az állam polgárai boldogan élhetnek. A vers egyértelműen azt mondja, hogy az emberek úgy tekintettek Dhruva Mahārājára, mint az apjukra. Ahogyan az a gyermek, akiről hozzáértő apja gondoskodik, teljesen elégedett, úgy az állam polgárainak, akiket az állam vagy a király védelmez, szintén minden tekintetben elégedettnek kell lenniük. Manapság azonban a kormány még az élet legfontosabb szükségleteit, az állampolgárok életének és tulajdonának védelmét sem biztosítja.
Egy szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban: brahmaṇyam. Dhruva Mahārāja nagyon odaadó volt a brāhmaṇákkal szemben, akik a Védákat tanulmányozzák, s így ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, valamint örökké a Kṛṣṇa-tudat terjesztésével törődnek. Az államnak nagy tiszteletben kell tartania azokat a közösségeket, amelyek szerte a világon az Isten-tudatot hirdetik, ám sajnos ezek a mozgalmak jelen pillanatban nem kapnak állami vagy kormánytámogatást. Ami pedig a jó tulajdonságokat illeti, az államvezetésben aligha találunk valakit, akinek valamilyen jó tulajdonsága van. A tisztviselők csak ülnek vezető pozíciójukban, s megtagadnak minden kérést, mintha azért fizetnék őket, hogy nemet mondjanak a polgároknak. Egy másik szó, a dīna-vatsalam szintén nagyon fontos. Az állam vezetőjének nagyon kegyesen kell bánnia az ártatlanokkal. Sajnos ebben a korban az állam ügynökei és a vezetők magas fizetéseket húznak ki az államból, s nagyon vallásosnak adják ki magukat, de szemet hunynak a vágóhidak felett, ahol ártatlan állatokat gyilkolnak le. Ha megpróbáljuk összevetni Dhruva Mahārāja isteni tulajdonságait a modern államférfiak jellemével, láthatjuk, hogy valójában össze sem lehet őket hasonlítani. Dhruva Mahārāja a Satya-yugában élt, ahogy ez a következő versekből kiderül. Ő volt az ideális király a Satya-yugában. Napjainkban (a Kali-yugában) a kormányvezetés nem rendelkezik isteni tulajdonságokkal. Mindezeket végiggondolva az embereknek ma nincs más választásuk, mint hogy a vallás, az élet és a tulajdon megvédelmezése érdekében a Kṛṣṇa-tudat felé forduljanak.