HU/SB 4.12.13
13. VERS
- ṣaṭ-triṁśad-varṣa-sāhasraṁ
- śaśāsa kṣiti-maṇḍalam
- bhogaiḥ puṇya-kṣayaṁ kurvann
- abhogair aśubha-kṣayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṣaṭ-triṁśat—harminchat; varṣa—év; sāhasram—ezer; śaśāsa—uralta; kṣiti-maṇḍalam—a Föld bolygót; bhogaiḥ—élvezettel; puṇya—a jámbor cselekedetek visszahatásainak; kṣayam—csökkenés; kurvan—végezve; abhogaiḥ—lemondások által; aśubha—a kedvezőtlen visszahatásoknak; kṣayam—csökkenés.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja harmichatezer évig uralkodott ezen a bolygón. Élvezetével jámbor cselekedeteinek gyümölcse fogyott, a lemondások gyakorlásával pedig a kedvezőtlen visszahatásokat csökkentette.
MAGYARÁZAT
Hogy Dhruva Mahārāja harminchatezer évig uralkodott a bolygón, az azt jelenti, hogy a Satya-yugában élt, hiszen akkoriban az emberek százezer évig éltek. A következő korszakban, a Tretā-yugában az emberi élet hossza tízezer év volt, az azt követő Dvāpara-yugában pedig ezer év. A jelen korban, a Kali-yugában a maximális élettartam száz év. A yugák váltakozása során csökken az élet hossza, az emlékezet, lassan eltűnik a kegy és a többi jó tulajdonság. Kétféle cselekedet van: jámbor és bűnös. A jámbor tettekkel az ember felsőbbrendű anyagi élvezethez juthat, míg a bűnös cselekedetekért szenvedésben lesz része. A bhaktát azonban nem érdekli az élvezet, és nem töri meg a szenvedés. Amikor jómódban él, tudja: „Most jámbor cselekedeteim gyümölcsét fogyasztom”, amikor pedig szenved, így gondolkozik: „Csökkentem bűnös tetteim visszahatásait.” Egy bhakta nem törődik az élvezettel vagy a szenvedéssel; egyedül arra vágyik, hogy odaadó szolgálatot végezhessen. A Śrīmad-Bhāgavatam azt mondja, hogy az odaadó szolgálat legyen apratihatā, azaz ne akadályozzák az anyagi körülmények, a boldogság vagy a szenvedés. A bhakta lemondásokat végez: betartja az Ekādaśīt és a többi hasonló böjtnapot, tartózkodik a tiltott szexuális élettől, a kábítószerektől és az alkoholtól, a szerencsejátéktól és a húsevéstől. Megtisztul múltbeli bűnös életének visszahatásaitól, s mivel odaadó szolgálatot végez, ami a legjámborabb cselekedet, úgy élvezi az életet, hogy erre semmi külön erőfeszítést nem kell tennie.