HU/SB 4.12.21
21. VERS
- vijñāya tāv uttamagāya-kiṅkarāv
- abhyutthitaḥ sādhvasa-vismṛta-kramaḥ
- nanāma nāmāni gṛṇan madhudviṣaḥ
- pārṣat-pradhānāv iti saṁhatāñjaliḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vijñāya—miután megértette; tau—őket; uttama-gāya—az Úr Viṣṇunak (a kiváló hírnevűnek); kiṅkarau—két szolga; abhyutthitaḥ—felállt; sādhvasa—mivel zavarban volt; vismṛta—elfelejtette; kramaḥ—megfelelő viselkedés; nanāma—hódolatát ajánlotta; nāmāni—nevek; gṛṇan—énekelve; madhu-dviṣaḥ—az Úrnak (Madhu ellenségének); pārṣat—társak; pradhānau—fő; iti—így; saṁhata—tisztelettel összetette; añjaliḥ—összetett kezekkel.
FORDÍTÁS
Amikor megértette, hogy ezek a rendkívüli személyiségek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen szolgái, Dhruva Mahārāja azonnal felállt. Ám mivel zavarban volt, sietségében elfelejtette, hogyan kell őket megfelelő módon fogadni. Így aztán összetett kezekkel csupán felajánlotta nekik hódolatát, s az Úr szent neveit énekelte és dicsőítette.
MAGYARÁZAT
Az Úr szent neveinek éneklése minden szempontból tökéletes. Amikor Dhruva Mahārāja meglátta a viṣṇudūtákat, az Úr Viṣṇu közvetlen társait, akiknek négy karjuk és csodálatos ékességeik voltak, megértette, hogy kik ők, mégis zavarban volt. De pusztán az Úr szent nevének, a Hare Kṛṣṇa mantrának az éneklésével elégedetté tette a rendkívüli vendégeket, akik hirtelen elébe toppantak. Az Úr szent nevének éneklése tökéletes; ha az ember nem tudja, hogyan szerezzen örömet az Úr Viṣṇunak vagy társainak, csupán attól, hogy őszintén énekli az Úr szent neveit, minden tökéletessé válik. Egy bhakta akár veszélyben van, akár boldog, állandóan a Hare Kṛṣṇa mantrát énekli. Ha veszélyben forog, azon nyomban megmenekül, amikor pedig olyan helyzetbe kerül, hogy közvetlenül láthatja az Úr Viṣṇut vagy társait, akkor a mahā-mantra éneklésével örömet okozhat az Úrnak. Ez a mahā-mantra abszolút természete. Akár bajban van valaki, akár boldogság éri, ezt a mantrát minden további nélkül énekelheti.