HU/SB 4.12.22


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

taṁ kṛṣṇa-pādābhiniviṣṭa-cetasaṁ
baddhāñjaliṁ praśraya-namra-kandharam
sunanda-nandāv upasṛtya sasmitaṁ
pratyūcatuḥ puṣkaranābha-sammatau


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tam—ő; kṛṣṇa—az Úr Kṛṣṇának; pāda—a lótuszlábának; abhiniviṣṭa—elmerült a gondolatban; cetasam—akinek szíve; baddha-añjalim—összetett kezekkel; praśraya—nagyon alázatosan; namra—leborult; kandharam—akinek a nyaka; sunanda—Sunanda; nandau—és Nanda; upasṛtya—megközelítve; sa-smitam—mosolyogva; pratyūcatuḥ—megszólították; puṣkara-nābha—az Úr Viṣṇunak, akinek lótuszköldöke van; sammatau—bizalmas szolgák.


FORDÍTÁS

Dhruva Mahārāja mindig mélyen az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára gondolt, és szívét egészen Kṛṣṇa töltötte be. Amikor a Legfelsőbb Úr két bensőséges szolgája, Nanda és Sunanda a közelébe lépett, Dhruva boldogan mosolyogva összetette kezeit, és alázatosan meghajolt. A két szolga ekkor így szólt hozzá:


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a puṣkaranābha-sammatau szónak jelentősége van. Kṛṣṇát, az Úr Viṣṇut lótuszszeméről, lótuszköldökéről, lótuszlábáról és lótusztenyeréről ismerik. Itt puṣkara-nābhának nevezik, ami azt jelenti, hogy Ő „az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek lótuszköldöke van”. A sammatau jelentése: „két bensőséges vagy nagyon engedelmes szolga”. A materialista és a lelki életmód között az a különbség, hogy az első nem más, mint engedetlenség a Legfelsőbb Úr akaratának, míg a második engedelmességet jelent. Minden élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része, s mindig a Legfelsőbb Személy utasításának megfelelően kell cselekednie    —    ez a tökéletes egység.

A Vaikuṇṭha-világban az élőlények mind harmóniában élnek a Legfelsőbb Istenséggel, mert sohasem tagadják meg utasításait. Itt az anyagi világban azonban nem sammaták, egyetértőek, hanem mindig asammaták, azaz ellenkeznek. Ebben az emberi életformában lehetőséget kapunk, hogy megtanuljuk, hogyan engedelmeskedjünk a Legfelsőbb Úr utasításainak. A Kṛṣṇa-tudat mozgalmának missziója az, hogy megvalósítsa ezt a képzést a társadalomban. Ahogyan a Bhagavad-gītā mondja, az anyagi természet törvényei nagyon szigorúak    —    senki sem győzheti le őket. Aki azonban meghódol és engedelmeskedik a Legfelsőbb Úr utasításainak, az könnyen felülkerekedhet ezeken a szigorú törvényeken. Dhruva Mahārāja esete jó példa erre. Csupán azzal, hogy engedelmeskedett az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, és kifejlesztette Isten iránti szeretetét, lehetőséget kapott arra, hogy személyesen, szemtől szemben láthassa az Úr Viṣṇu bensőséges szolgáit. Ami Dhruva Mahārājának megadatott, az mindenki számára lehetséges. Bárki, aki nagyon komolyan végzi az odaadó szolgálatot, idővel szintén elérheti az emberi életforma tökéletességét.