HU/SB 4.12.33
33. VERS
- iti vyavasitaṁ tasya
- vyavasāya surottamau
- darśayām āsatur devīṁ
- puro yānena gacchatīm
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; vyavasitam—gondolkodás; tasya—Dhruvának; vyavasāya—megértve; sura-uttamau—a két fő társ; darśayām āsatuḥ—megmutatták (neki); devīm—a kiváló Sunīti; puraḥ—előtt; yānena—repülőgéppel; gacchatīm—előremenni.
FORDÍTÁS
A Vaikuṇṭhaloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.
MAGYARÁZAT
Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatatosan végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felszabadította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa-tudat terjesztését sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa-tudat mozgalma immáron elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.