HU/SB 4.12.34
34. VERS
- tatra tatra praśaṁsadbhiḥ
- pathi vaimānikaiḥ suraiḥ
- avakīryamāṇo dadṛśe
- kusumaiḥ kramaśo grahān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra tatra—itt-ott; praśaṁsadbhiḥ—azok által, akik Dhruva Mahārāját dicsőítették; pathi—az úton; vaimānikaiḥ—különféle repülők szállították; suraiḥ—a félistenek által; avakīryamāṇaḥ—befedve; dadṛśe—láthatta; kusumaiḥ—virágokkal; kramaśaḥ—egyik a másik után; grahān—a naprendszer valamennyi bolygója.
FORDÍTÁS
Az űrt átszelve Dhruva Mahārājának sorra szeme elé tárult a naprendszer valamennyi bolygója, s látta, amint a félistenek repülőgépeikről mind virágesőt szórnak rá.
MAGYARÁZAT
Egy védikus magyarázat szerint (yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati) egy bhakta azzal, hogy ismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tud mindent. Éppen így ha valaki eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bolygójára, a Vaikuṇṭhára, az oda vezető úton megismeri az összes többi bolygórendszert is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Dhruva Mahārāja teste nem olyan volt, mint a miénk. Amikor felszállni készült a Vaikuṇṭha-repülőgépre, testének színe teljes egészében lelki aranyszínűre változott. Senki sem juthat túl a felsőbb bolygókon anyagi testben, ám amikor lelki testet kap, akkor nemcsak az anyagi világ felsőbb bolygórendszereibe, de még a náluk is magasabb rendű, Vaikuṇṭhalokaként ismert bolygórendszerbe is elutazhat. Köztudott, hogy Nārada Muni is mindenhová eljuthat, mind a lelki, mind az anyagi világban.
Tudnunk kell azt is, hogy miközben Sunīti a Vaikuṇṭhalokára ment, az ő teste is lelkivé változott. Śrī Sunīti példáját követve minden anyának úgy kellene tanítania a gyermekét, hogy olyan bhakta legyen belőle, mint Dhruva Mahārāja. Dhruva Mahārāja még csak öt éves volt, amikor Sunīti már arra tanította, hogy ne ragaszkodjon a világ dolgaihoz, s vonuljon az erdőbe, találja meg a Legfelsőbb Urat. Sosem akarta, hogy fia nagy kényelemben otthon éljen, s ne végezzen semmilyen lemondást és vezeklést annak érdekében, hogy elnyerje az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyét. Sunītihoz hasonlóan minden anyának törődnie kell a fiával, és ötéves korától kezdve úgy kell tanítania, hogy brahmacārī legyen belőle, s a lelki megvalósításra törekedve végezzen lemondásokat és vezekléseket. Ez azzal az áldással jár, hogy a fiúból olyan komoly bhakta válik, mint Dhruva, s nemcsak ő maga tér majd haza Istenhez, hanem anyját is magával viszi a lelki világba, még akkor is, ha az nem képes az odaadó szolgálat lemondásaira és vezekléseire.