HU/SB 4.12.51
51. VERS
- jñānam ajñāta-tattvāya
- yo dadyāt sat-pathe ’mṛtam
- kṛpālor dīna-nāthasya
- devās tasyānugṛhṇate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñānam—tudás; ajñāta-tattvāya—azoknak, akik nincsenek tudatában az igazságnak; yaḥ—aki; dadyāt—átadja; sat-pathe—az igazság útján; amṛtam—halhatatlanság; kṛpāloḥ—kedves; dīna-nāthasya—a szegények védelmezője; devāḥ—a félistenek; tasya—neki; anugṛhṇate—áldásokat adnak.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja története a halhatatlanság elérésének magasztos tudománya. Azokat, akik nem ismerik az Abszolút Igazságot, az igazság útjára lehet vezetni. Akik transzcendentális kegyükből elvállalják a felelősséget, és a szerencsétlen élőlények uraivá és védelmezőivé válnak, minden külön törekvés nélkül magukra vonják a félistenek figyelmét, s elnyerik áldásaikat.
MAGYARÁZAT
A jñānam ajñāta olyan tudományt jelent, ami szinte az egész világon ismeretlen. Valójában senki sem tudja, mi az Abszolút Igazság. A materialisták nagyon büszkék műveltségükre az oktatás, a filozófiai spekuláció és a tudomány terén, de egyikük sem tudja, mi az Abszolút Igazság. A nagy bölcs, Maitreya ezért azt tanácsolja, hogy a bhaktáknak hirdetniük kell a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását szerte a világon, hogy az embereket felvilágosítsák az Abszolút Igazságról (tattváról). Śrīla Vyāsadeva legfőképpen ezért állította össze a megvalósított tudás e nagy terjedelmű irodalmát, mert az emberek teljesen tudatlanok az Abszolút Igazságról. A Śrīmad-Bhāgavatam elején, az Első Énekben az áll, hogy Vyāsadeva, a tanult bölcs azért alkotta meg ezt a nagyszerű Bhāgavata Purāṇát, hogy véget vessen az emberek tudatlanságának. Nārada utasítására tette, mert az emberek nem tudnak az Abszolút Igazságról. Általában azt látjuk, hogy még ha érdekli is az embereket az igazság megértése, általában a spekulációt választják, s legfeljebb a személytelen Brahman felfogásáig jutnak el. Az Istenség Személyiségét csak nagyon kevesen ismerik igazán.
A Śrīmad-Bhāgavatam elbeszélése különösen azt a célt szolgálja, hogy felvilágosítsa az embereket az Abszolút Igazságról, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Noha nincs alapvető különbség a személytelen Brahman, a helyhez kötött Paramātmā és a Legfelsőbb Személy között, a valódi halhatatlanságot senki nem érheti el addig, míg el nem jut arra a szintre, hogy társul a Legfelsőbb Személlyel. Az igazi halhatatlanságot az odaadó szolgálat jelenti, ami oda vezet, hogy a Legfelsőbb Úr társaságát élvezhetjük. A tiszta bhakták az elesett lelkek iránti könyörületességből kṛpāluk, azaz nagyon kedvesek az emberekhez, s az egész világon hirdetik ezt a Bhāgavata tudományt. A jószívű bhaktát dīna-nāthának, a szerencsétlen, tudatlan emberek védelmezőjének nevezik. Az Úr Kṛṣṇát szintén dīna-nāthának vagy dīna-bandhunak, a szegény élőlények urának vagy igaz barátjának hívják, s tiszta bhaktái ugyanígy dīna-nāthák. A dīna-nāthák, az Úr Kṛṣṇa bhaktái, akik az odaadó szolgálat útját hirdetik, a félistenek kedvenceivé válnak. Az embereket általában a félistenek, különösen az Úr Śiva imádata érdekli, hogy anyagi haszonhoz jussanak, ám egy tiszta bhaktának, aki az odaadó szolgálat Śrīmad-Bhāgavatamban lefektetett elveit prédikálja, nincs szüksége arra, hogy külön imádja s félisteneket: a félistenek automatikusan elégedettek vele, és lehetőségeik szerint mindent áldást megadnak neki. Ahogyan a fa gyökerét megöntözve a levelek és az ágak is vízhez jutnak, úgy az Úrnak végzett tiszta odaadó szolgálatával a bhakta az Úr ágait, gallyait és leveleit, azaz a félisteneket is automatikusan elégedetté teszi, s így azok minden áldást felkínálnak neki.