HU/SB 4.12.8
8. VERS
- maitreya uvāca
- sa rāja-rājena varāya codito
- dhruvo mahā-bhāgavato mahā-matiḥ
- harau sa vavre ’calitāṁ smṛtiṁ yayā
- taraty ayatnena duratyayaṁ tamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya mondta; saḥ—ő; rāja-rājena—a királyok királya (Kuvera); varāya—egy áldásért; coditaḥ—megkérdezte; dhruvaḥ—Dhruva Mahārāja; mahā-bhāgavataḥ—első rangú, tiszta bhakta; mahā-matiḥ—nagyon intelligens vagy bölcs; harau—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; saḥ—ő; vavre—kért; acalitām—rendíthetetlen; smṛtim—emlékezet; yayā—ami által; tarati—átszeli; ayatnena—nehézség nélkül; duratyayam—az áthághatatlant; tamaḥ—tudatlanság.
FORDÍTÁS
A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Kedves Vidurám! Amikor Kuvera, a Yakṣarāja [a yakṣák királya] arra kérte Dhruva Mahārāját, hogy fogadjon el tőle egy áldást, Dhruva Mahārāja, a legkiválóbb tiszta bhakta, a rendkívül bölcs és megfontolt király csupán azért könyörgött, hogy rendíthetetlen hite legyen az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, és töretlenül Rá emlékezhessen, mert aki így tesz, az könnyedén átszelheti a tudatlanság óceánját, ami mások számára nagyon nehéz.
MAGYARÁZAT
A védikus rítusok szakavatott követőinek véleménye szerint a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás terén különféle áldások vannak. Ezt a négy elvet catur-vargának nevezik. Az anyagi világban a catur-vargák közül a felszabadulást tekintik a legmagasabb rendű áldásnak. Az emberi lény számára az a legfelsőbb rendű puruṣārtha, azaz áldás, ha képessé válik arra, hogy túllépjen az anyagi tudatlanságon. Dhruva Mahārāja azonban olyan áldást akart, amely a legmagasabb rendű puruṣārthán, a felszabaduláson is túltesz: azt kívánta, hogy örökké emlékezhessen az Úr lótuszlábára. Az életnek ezt az állomását pañcama-puruṣārthának nevezik. Amikor egy bhakta eljut a pañcama-puruṣārtha szintjére, és csupán az Úr odaadó szolgálat végzi, a negyedik puruṣārtha, a felszabadulás végtelenül jelentéktelenné válik a szemében. Śrīla Prabhodānanda Sarasvatī ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy egy bhakta számára a felszabadulás maga a pokol, s ugyanígy a mennyei bolygók nyújtotta érzékkielégítést is csak lidércfénynek tekinti, mert semmi értéke nincs az életben. A yogīk arra törekszenek, hogy uralkodjanak az érzékek fölött, ám a bhaktának ez egyáltalán nem okoz nehézséget. Az érzékeket kígyókhoz hasonlítják, ám a bhakta esetében ennek a kígyónak a méregfoga már kitört. Śrīla Prabhodānanda Sarasvatī elemezte azokat az áldásokat, melyeket ez a világ felkínálhat, és egyértelműen kijelentette, hogy egy tiszta bhakta számára valamennyi jelentéktelen. Dhruva Mahārāja mahā-bhāgavata, vagyis első rangú tiszta bhakta is volt, s rendkívüli intelligenciával rendelkezett (mahā-matiḥ). Aki nem igazán intelligens, az nem tudja elkezdeni az odaadó szolgálatot, a Kṛṣṇa-tudatot. Egy első rangú bhakta természetesen a legintelligensebb is, ezért nem érdeklik az anyagi világ áldásai. Dhruva Mahārājának a királyok királya ígért áldást. Kuverát, a félistenek kincstárnokát, akinek csupán az a feladata, hogy hatalmas vagyonhoz juttassa az embereket ebben a materialista világban, a királyok királyának nevezik, mert áldása nélkül senki sem lehet király. Maga a királyok királya ajánlotta fel Dhruva Mahārājának, hogy annyi kincset kaphat tőle, amennyit csak akar, ő mégis visszautasította. Éppen ezért mahā-matiḥként, nagyon bölcsként, azaz rendkívül intelligensként jellemzik.