HU/SB 4.13.10
10. VERS
- jaḍāndha-badhironmatta-
- mūkākṛtir atan-matiḥ
- lakṣitaḥ pathi bālānāṁ
- praśāntārcir ivānalaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jaḍa—bolond; andha—vak; badhira—süket; unmatta—őrült; mūka—néma; ākṛtiḥ—megjelenés; a-tat—nem olyan; matiḥ—intelligenciája; lakṣitaḥ—látták; pathi—az úton; bālānām—a csekély értelműek; praśānta—megnyugodott; arciḥ—lángokkal; iva—mint; analaḥ—tűz.
FORDÍTÁS
Az úton a csekély értelműek szemében Utkala ostobának, vaknak, némának, süketnek és őrültnek tűnt, noha a valóságban nem volt az. Olyan volt, mint a tűz, melyet hamu borít, s nem lobog.
MAGYARÁZAT
Hogy elkerüljék az ellentéteket, a zaklatást és a kellemetlen helyzeteket, melyet a materialisták teremtenek számukra, a nagy szentek, amilyen Jaḍa Bharata és Utkala is voltak, némák maradnak. A nem túlzottan okos emberek ezekről a szentekről azt hiszik, hogy bolondok, süketek vagy némák. Egy fejlett bhakta kerüli a társalgást azokkal, akik nem az odaadás életét élik, ám azokhoz, akik odaadóak, barátságosan szól, az ártatlanokhoz pedig úgy beszél, hogy felvilágosítsa őket. A világ gyakorlatilag abhaktákkal van teli. A nagyon fejlett bhakták egyik csoportját ezért bhajanānandīknak nevezik, ám akik ghoṣṭy-ānandīk, azok prédikálnak, hogy szaporítsák a bhakták számát. Ám még ezek a prédikátorok is elkerülik az ellenséges embereket, akik nem nézik jó szemmel a lelki életet.