HU/SB 4.13: Dhruva Maharaja leszármazottjai
4.13.1. vers: Sūta Gosvāmī tovább beszélt a Śaunaka vezette ṛṣikhez: Miután Maitreya Ṛṣi elmondta neki, hogyan jutott el Dhruva Mahārāja az Úr Viṣṇu hajlékára, Vidurát az odaadás erős érzései töltötték el, s így kérdezte Maitreyát:
4.13.2. vers: Vidura így kérdezte Maitreyát: Ó, nagy bhaktája az Úrnak, kik voltak a pracetāk? Melyik családból származtak? Kiknek a fiai voltak, és hol mutatták be a nagy áldozatokat?
4.13.3. vers: Vidura így folytatta: Tudom, hogy Nārada, a nagy bölcs a legkiválóbb bhakta. Ő alkotta meg az odaadó szolgálat pāñcarātrika rendszerét, és személyesen találkozott az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.
4.13.4. vers: Miközben a pracetāk valamennyien a vallásos rítusokat és az áldozati szertartásokat végezték, hogy imádják s elégedetté tegyék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a nagy bölcs, Nārada Dhruva Mahārāja transzcendentális tulajdonságairól beszélt nekik.
4.13.5. vers: Kedves brāhmaṇám! Hogyan dicsőítette Nārada Muni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és mely kedvteléseit mesélte el az összegyűlteknek? Nagyon szeretnék hallani róluk. Légy kegyes hát, és mondd el részletesen, hogyan magasztalta az Urat!
4.13.6. vers: A nagy bölcs, Maitreya így válaszolt: Kedves Vidurám! Amikor Dhruva Mahārāja az erdőbe ment, fia, Utkala nem akarta apja gazdag birodalmának trónját elfoglalni, ami a bolygó egész területének uralkodóját illette meg.
4.13.7. vers: Utkala már születése pillanatától teljesen elégedett volt, s nem ragaszkodott a világhoz. Egyenlőnek tekintett mindent, mert látta, hogy minden a Felsőlélekben nyugszik, és a Felsőlélek jelen van mindenki szívében.
4.13.8-9. vers: A Legfelsőbb Brahmanról szóló tudásának gyarapításával már kiszabadult a test börtönéből. Ezt a felszabadulást nirvāṇának hívják. Transzcendentális gyönyörben élt, s örökre megmaradt e gyönyörteli létben, ami egyre mélyebb és mélyebb lett. Mindez azért vált lehetővé számára, mert szüntelenül gyakorolta a bhakti-yogát, melyet a tűzhöz hasonlítanak, hiszen feléget minden szennyes anyagi dolgot. Mindig örök helyzetében, az önmegvalósítás állapotában élt, s nem látott semmi mást, csak a Legfelsőbb Urat és önmagát, amint odaadó szolgálatot végez.
4.13.10. vers: Az úton a csekély értelműek szemében Utkala ostobának, vaknak, némának, süketnek és őrültnek tűnt, noha a valóságban nem volt az. Olyan volt, mint a tűz, melyet hamu borít, s nem lobog.
4.13.11. vers: A miniszterek és a család éltesebb tagjai éppen ezért mind úgy gondolták, hogy Utkalának nincsen esze, sőt őrült. Vatsara nevezetű öccsét, Bhrami fiát emelték hát a királyi trónra, s ő lett a világ uralkodója.
4.13.12. vers: Vatsara királynak volt egy nagyon kedves felesége, akit Svarvīthinek hívtak. Hat fiút hozott a világra: Puṣpārṇát, Tigmaketut, Iṣát, Ūrját, Vasut és Jayát.
4.13.13. vers: Puṣpārṇának két felesége volt, Prabhā és Doṣā. Prabhānak három fia született, Prātar, Madhyandinam és Sāyam.
4.13.14. vers: Doṣának három fia volt: Pradoṣa, Niśitha és Vyuṣṭa. Vyuṣṭa feleségét Puṣkariṇīnek hívták, s egy nagy hatalmú fiút hozott a világra, akit Sarvatejānak neveztek.
4.13.15-16. vers: Sarvatejā feleségének, Ākūtinak született egy fia, Cākṣusa, aki a Manu korszak végén a hatodik Manu lett. Naḍvalā, Cākṣuṣa Manu felesége a következő tökéletes fiakat hozta a világra: Purut, Kutsát, Tritát, Dyumnát, Satyavānt, Ṛtát, Vratát, Agniṣṭomát, Atīrātrát, Pradyumnát, Śibit és Ulmukát.
4.13.17. vers: A tizenkét fiú közül Ulmuka hat fiat nemzett feleségének, Puṣkariṇīnek. Mindannyian kiváló fiak voltak. Aṅgának, Sumanānak, Khyātinak, Kratunak, Aṅgirānak és Gayának hívták őket.
4.13.18. vers: Aṅga felesége, Sunīthā egy rendkívül rosszindulatú fiat hozott a világra, akit Venának neveztek. A szent Aṅga királyt nagyon elkeserítette Vena rossz jelleme, ezért otthonának és birodalmának hátat fordítva az erdőbe vonult.
4.13.19-20. vers: Kedves Vidurám! Amikor a nagy bölcsek átkot szórnak valakire, szavaik éppúgy legyőzhetetlenek, mint a villámcsapás, így aztán amikor dühükben megátkozták Vena királyt, a király meghalt. Halála után nem volt uralkodó, ezért a csalók és tolvajok vígan élték világukat. A birodalomban elszabadult a pokol, s minden polgárra rendkívüli szenvedés várt. Látták ezt a nagy bölcsek is, és Vena jobb karját használva köpülőrúdként, köpülésükből megjelent az Úr Viṣṇu részleges képviselője, Pṛthu király, a világ eredeti uralkodója.
4.13.21. vers: Vidura így kérdezte a bölcs Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Aṅga király jó és nemes jellem volt, szent életű ember, a brahminikus kultúra pártolója. Hogyan történhetett meg, hogy egy ilyen kiváló léleknek olyan gonosz fia szülessen, mint Vena, aki miatt egészen közönyössé vált birodalma iránt, s el is hagyta?
4.13.22. vers: Hogyan történhetett — kérdezte Vidura —, hogy a nagy bölcsek, akik tökéletesen ismerték a vallásos elveket, meg akarták átkozni Vena királyt, aki a büntetőpálcát fogta kezében, s így a legnagyobb büntetést [a brahma-śāpát] mérték rá?
4.13.23. vers: Az országban egyetlen polgár sem bánthatja a királyt, még akkor sem, ha az látszólag nagy bűnt követ el. Hatalma miatt a király mindig befolyásosabb minden más vezetőnél.
4.13.24. vers: Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben történni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!
4.13.25. vers: Śrī Maitreya így válaszolt: Kedves Vidurám! Egyszer a nagy Aṅga király az aśvamedhaként ismert hatalmas áldozat bemutatására készült. A jelen lévő hozzáértő brāhmaṇák mind jól ismerték a módját, hogyan kell meghívni a félisteneket, de bárhogyan igyekeztek, egyetlen félisten sem jelent meg és vett részt az áldozatban.
4.13.26. vers: Az áldozatot végző papok ekkor így szóltak Aṅga királyhoz: Ó, király! Annak rendje és módja szerint ajánljuk fel az áldozat során a tisztított vajat, de a félistenek erőfeszítéseink ellenére nem fogadják el.
4.13.27. vers: Ó, király! Tudjuk, hogy mindazt, ami az áldozat bemutatásához szükséges, nagy hittel és gonddal gyűjtötted össze, és nem érte őket szennyeződés. Abban sem lehet hiba, ahogyan a védikus himnuszokat énekeljük, hiszen a jelen lévő brāhmaṇák és papok mindannyian értenek a dolgukhoz, és helyesen mutatják be a szertartásokat.
4.13.28. vers: Kedves király! Nem találjuk az okot, ami miatt a félistenek, az áldozat szemtanúi megbántva vagy mellőzve érezhetnék magukat, mégsem fogadják el részüket. Nem tudjuk, miért van ez így.
4.13.29. vers: Maitreya elmondta, hogy amikor Aṅga király meghallotta a papok szavait, nagyon elszomorodott. Engedélyt kért tőlük, hogy megtörje némaságát, és egy kérdéssel fordult az áldozati aréna papjaihoz.
4.13.30. vers: Aṅga király így szólt a papokhoz: Kedves papjaim! Kérlek, mondjátok meg, milyen sértést követtem el! Noha meghívtuk őket, a félistenek nem vesznek részt az áldozatban, és nem fogadják el részüket sem.
4.13.31. vers: A főpapok így szóltak: Ó, király! Úgy látjuk, ebben az életedben még elmédben sem követtél el semmilyen sértést, ezért a legkevésbé sem vagy bűnös. Azt is látjuk azonban, hogy előző életedben bűnösen cselekedtél, s emiatt most annak ellenére, hogy kiváló tulajdonságokkal rendelkezel, nincsen fiad.
4.13.32. vers: Ó, király! Szerencsét kívánunk neked! Nincs fiad, de ha most a Legfelsőbb Úrhoz imádkozol, s egy fiat kérsz Tőle, és ha ennek érdekében bemutatsz egy áldozatot, akkor az áldozat élvezője, az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljesíteni fogja vágyad.
4.13.33. vers: Amikor meghívod Harit, minden áldozat legfelsőbb élvezőjét, hogy teljesítse vágyad, s fiúgyermekkel áldjon meg, a félistenek mind eljönnek Vele, s elfogadják majd részüket az áldozatból.
4.13.34. vers: Az áldozatok bemutatójának [a karma-kāṇḍa cselekedetek során] teljesül az a vágya, ami miatt az Urat imádja.
4.13.35. vers: Így aztán hogy Aṅga királynak fia születhessen, úgy döntöttek, hogy felajánlásokat tesznek az Úr Viṣṇunak, aki jelen van minden élőlény szívében.
4.13.36. vers: Amint a tűzbe helyezték a felajánlásokat, a tűzoltáron egy arany virágfüzért és fehér ruhát viselő személy jelent meg. Kezében egy tejben főtt rizzsel teli arany edényt tartott.
4.13.37. vers: A király, aki rendkívül nagylelkű volt, engedélyt kért a papoktól, s tenyerébe vette az ételt. Megszagolta, majd egy részét átnyújtotta feleségének.
4.13.38. vers: A királynénak nem volt fia, ám miután megette ezt az ételt, amelynek hatására fiúgyermeket szülhetett, teherbe esett férjétől, s amikor elérkezett az ideje, egy fiút hozott a világra.
4.13.39. vers: Ez a fiú részben a vallástalanság dinasztiájának szülötte. Nagyapja maga a halál volt, s a fiú az ő követőjeként nőtt fel. Istentagadó, vallástalan ember lett belőle.
4.13.40. vers: A kegyetlen fiú íjába illesztett nyilaival járta az erdőt, és minden ok nélkül gyilkolta az ártatlan őzeket. Bárhol jelent meg, az emberek kiáltozni kezdtek: „Jön a kegyetlen Vena! Jön a kegyetlen Vena!”
4.13.41. vers: A fiú olyan kegyetlen volt, hogy vele egykorú pajtásait játék közben kegyetlenül megölte, mintha lemészárlásra szánt állatok lettek volna.
4.13.42. vers: Amikor Aṅga király látta, milyen kegyetlenül és könyörtelenül viselkedik fia, Vena, a legkülönfélébb büntetésekkel próbálta jó útra téríteni, de képtelen volt gyermekét a nemesség útjára vezetni. Végtelen elkeseredés lett úrrá rajta.
4.13.43. vers: Bizony szerencsések azok — gondolta a király —, akiknek nincs fiuk! Talán az Urat imádták előző életeikben, hogy ne kelljen elviselhetetlen boldogtalanságtól szenvedniük egy gonosz fiú miatt.
4.13.44. vers: Egy bűnös fiú beszennyezi apja jó hírét. Otthonában elkövetett istentelen tettei vallástalanságot teremtenek, s viszályt szítanak mindenki között. Mindez csak vég nélküli aggodalomhoz vezet.
4.13.45. vers: Van-e megfontolt, okos ember, aki ilyen haszontalan fiúra vágyna? Egy ilyen gyermek nem más, mint az illúzió köteléke az élőlény számára, és csak nyomorúságot hoz otthonába.
4.13.46. vers: Egy rossz fiú jobb, mint egy jó — gondolkozott tovább a király —, mert ha jó fia van, az ember ragaszkodik az otthonához, míg ha rossz fia született, eltávolodik attól. A rossz fiú pokollá teszi az otthont, amitől az okos ember így természetesen nagyon könnyen megválik.
4.13.47. vers: Aṅga király szemére nem jött álom, amint ekképpen gondolkodott. Teljesen közömbössé vált a családi élet iránt, ezért egy napon az éjszaka leple alatt felkelt ágyából, s elhagyta Vena anyját [feleségét], aki mélyen aludt. Megszabadult minden ragaszkodásától, ami virágzóan gazdag birodalmához fűzte, s úgy, hogy senki sem látta, csöndben kisétált fényűző otthonából, s az erdő felé vette útját.
4.13.48. vers: Amikor megértették, hogy a király közönyösen elhagyta otthonát, alattvalóin, a papokon, a minisztereken, a barátokon és minden emberen végtelen elkeseredés lett úrrá. Úgy kezdték keresni őt szerte a világban, ahogy a tapasztalatlan misztikus kutat magában a Felsőlélek után.
4.13.49. vers: Miután az emberek mindenütt keresték a királyt, ám sehol nem akadtak a nyomára, elkeseredetten visszatértek a városba, ahol a király eltűnése miatt összesereglett az ország valamennyi nagy bölcse. Könnyekkel a szemükben a tiszteletteljes hódolatukat ajánlották nekik, és minden részletre kitérve elmondták, hogy sehol sem találták a királyt.