HU/SB 4.14.39-40
39-40. VERSEK
- tad upadravam ājñāya
- lokasya vasu lumpatām
- bhartary uparate tasminn
- anyonyaṁ ca jighāṁsatām
- cora-prāyaṁ jana-padaṁ
- hīna-sattvam arājakam
- lokān nāvārayañ chaktā
- api tad-doṣa-darśinaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—akkor; upadravam—a zavar; ājñāya—megértve; lokasya—az embereknek; vasu—gazdagság; lumpatām—a fosztogatók által; bhartari—a védelmező; uparate—mert halott; tasmin—Vena király; anyonyam—egymást; ca—szintén; jighāṁ-satām—ölni vágytak; cora-prāyam—tolvajokkal teli; jana-padam—az állam; hīna—hiányzik; sattvam—törvények; arājakam—király nélkül; lokān—a tolvajok és gazemberek; na—nem; avārayan—legyőzték; śaktāḥ—képesek megtenni; api—bár; tat-doṣa—ennek a hibája; darśinaḥ—gondolkodva.
FORDÍTÁS
Amikor a szentek megpillantották a porfelhőt, megértették, hogy Vena király halála miatt felborult a rend. Kormány nélkül az államban nem voltak törvények, nem volt rend, és emiatt elszaporodtak a rablógyilkosok és csavargók, akik az embereket fosztogatták. Noha a nagy bölcseknek megvolt hozzá a hatalmuk, hogy felülkerekedjenek a zűrzavaron — ahogyan a királyt is meg tudták ölni —, ezt a lépést nem tartották helyénvalónak. Így aztán nem tettek semmit, hogy véget vessenek a zavargásnak.
MAGYARÁZAT
A szentek és a nagy bölcsek vészhelyzetben voltak, amikor megölték Vena királyt, most azonban nem akartak szerepet vállalni a kormányzásban, hogy legyőzzék a tolvajokat és a csavargókat, akik Vena király halála után szaporodtak el. A brāhmaṇáknak és a szenteknek nem az a kötelességük, hogy öljenek, bár egyszer-egyszer vészhelyzetben még ezt is megteszik. Mantráik erejével megölhették volna az összes tolvajt és csavargót, de úgy gondolták, ez a kṣatriya királyok kötelessége. Így aztán kelletlenül bár, de nem vettek részt az öldöklésben.