HU/SB 4.16.20


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


20. VERS

ayaṁ bhuvo maṇḍalam odayādrer
goptaika-vīro naradeva-nāthaḥ
āsthāya jaitraṁ ratham ātta-cāpaḥ
paryasyate dakṣiṇato yathārkaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ayam—ez a király; bhuvaḥ—a világnak; maṇḍalam—a bolygó; ā-udaya-adreḥ—a hegyről, ahonnan a napot először lehet megpillantani; goptā—meg fogja védeni; eka—egyedülállóan; vīraḥ—hatalmas, hősies; nara-deva—az emberi társadalom valamennyi királya és istene között; nāthaḥ—a mester; āsthāya—elhelyezkedve rajta; jaitram—diadalmas; ratham—harci szekere; ātta-cāpaḥ—íjat tartva; paryasyate—körül fogja járni; dakṣiṇataḥ—a déli oldalról; yathā—mint; arkaḥ—a nap.


FORDÍTÁS

Ez a király olyan egyedülállóan hatalmas és hősies lesz, hogy nem akad majd vetélytársa. Győzedelmes harci szekerén, legyőzhetetlen íjával a kezében bejárja majd a földgolyót, s épp olyan lesz, mint a nap, amely saját pályáján kering dél felől.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a yathārkaḥ szó arra utal, hogy a Nap nem egy helyben áll, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége által meghatározott pályáján kering. Ezt mind a Brahma-saṁhitā, mind a Śrīmad-Bhāgavatam más részei megerősítik. A Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Éneke leírja, hogy a Nap tizenhatezer mérföldes másodpercenkénti sebességgel kering pályáján. A Brahma-saṁhitāban szintén az áll, hogy yasyājñayā bhramati sambhṛta-kāla-cakraḥ: a Nap az Istenség Legfelsőbb Személyiségének parancsára kering saját pályáján. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Nap nem egy helyben áll. Pṛthu Mahārāja uralma az egész világra kiterjedt, ahogy erre a vers is utal. A Himalája hegységet, ahonnan a napfelkeltét először lehet megpillantani, udayācalának vagy udayādrinak nevezik. A vers elmondja, hogy Pṛthu Mahārāja világ fölötti uralma a Himalájára is kiterjedt, s egészen az óceánok és tengerek határáig tartott. Az egész bolygó az ő kezében volt.

A vers másik jelentős szava a naradeva. Ahogyan azt az előző versekből megtudhattuk, a jó királyt    —    legyen az Pṛthu király vagy bárki más, aki ideális királyként uralkodik az ország fölött    —    emberi formát öltött Istennek kell tekinteni. A védikus kultúrában a királyt úgy tisztelik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert Nārāyaṇát képviseli, aki szintén védelmezi az embereket, s akit ezért nāthának, tulajdonosnak neveznek. Még Sanātana Gosvāmī is naradevaként tisztelte Nawab Hussain Shahot, annak ellenére, hogy a Nawab mohamedán volt. A királynak, illetve a kormány vezetőjének éppen ezért olyan kiválóan kell uralkodnia az ország fölött, hogy a polgárok emberi formát öltött Istenként imádják. Ez jelenti minden kormány- vagy államvezető számára a tökéletes szintet.