HU/SB 4.16.27


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

diśo vijityāpratiruddha-cakraḥ
sva-tejasotpāṭita-loka-śalyaḥ
surāsurendrair upagīyamāna-
mahānubhāvo bhavitā patir bhuvaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

diśaḥ—minden irány; vijitya—legyőzve; apratiruddha—akadálytalanul; cakraḥ—befolyása vagy hatalma; sva-tejasā—saját erejével; utpāṭita—gyökerestül megszüntette; loka-śalyaḥ—az emberek szenvedését; sura—a félisteneknek; asura—a démonoknak; indraiḥ—a vezérek; upagīyamāna—dicsőítik; mahā-anubhāvaḥ—a nagy lélek; bhavitā—lesz; patiḥ—az ura; bhuvaḥ—a világnak.


FORDÍTÁS

Senki sem lesz képes megtagadni Pṛthu Mahārāja parancsát. Meghódítja a világot, s aztán véget vet a hármas gyötrelemnek, amelytől az emberek szenvednek. Az egész világon tisztelik majd, s nagylelkű cselekedeteit a surák és az asurák egyaránt magasztalni fogják.


MAGYARÁZAT

Pṛthu Mahārāja idejében a világot egyetlen uralkodó kormányozta, noha számos alárendelt állam tartozott hozzá. Ahogy a világ különféle részein ma is sok egyesült állammal találkozunk, úgy a régi időkben szintén országok jelentették az irányítás alapját, de volt egy legfelsőbb uralkodó, aki az alárendelt államokat irányította. Amint nehézségek támadtak a varṇāśrama rendszer fenntartásában, az uralkodó azonnal kezébe vette a kis államok irányítását.

Az utpāṭita-loka-śalyaḥ szó arra utal, hogy Pṛthu Mahārāja teljesen megszüntette alattvalói szenvedését. A śalya szó jelentése: „szúró tövisek”. Egy országban az embereknek számtalan szúrós tövis okoz fájdalmat, de egészen Yudhiṣṭhira Mahārāja idejéig a jó uralkodók mind felszámolták a nép gyötrelmes helyzetét. Azt mondják, hogy Yudhiṣṭhira Mahārāja uralkodása alatt sohasem volt zord hideg vagy perzselő hőség, és az embereknek semmilyen elmebeli aggodalom sem okozott szenvedést. Ez jellemző egy jó kormányra. Pṛthu Mahārāja egy ilyen békés és virágzó államot hozott létre, amelyben nyoma sem volt az aggodalomnak. A szent és a démonikus bolygók lakói ezért valamennyien Pṛthu Mahārāja cselekedeteit dicsérték. Azoknak az embereknek vagy nemzeteknek, akik hatalmukat az egész világra ki akarják terjeszteni, meg kell ezt jegyezniük. Csak akkor vágyjanak világuralomra, ha képesek teljesen megszüntetni az emberek hármas szenvedését, s ne politikai vagy diplomáciai célokból törekedjenek rá.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének tizenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „A dalnokok Pṛthu királyt magasztalják”.