HU/SB 4.17.10-11
10-11. VERSEK
- vayaṁ rājañ jāṭhareṇābhitaptā
- yathāgninā koṭara-sthena vṛkṣāḥ
- tvām adya yātāḥ śaraṇaṁ śaraṇyaṁ
- yaḥ sādhito vṛtti-karaḥ patir naḥ
- tan no bhavān īhatu rātave ’nnaṁ
- kṣudhārditānāṁ naradeva-deva
- yāvan na naṅkṣyāmaha ujjhitorjā
- vārtā-patis tvaṁ kila loka-pālaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vayam—mi; rājan—ó, király; jāṭhareṇa—az éhség tüzétől; abhitaptāḥ—nagyon szenvedve; yathā—mint; agninā—a tűztől; koṭara-sthena—egy fa odvában; vṛkṣāḥ—fák; tvām—neked; adya—ma; yātāḥ—eljöttünk; śaraṇam—menedék; śaraṇyam—érdemes arra, hogy a védelmét kérjük; yaḥ—aki; sādhitaḥ—kijelölt; vṛtti-karaḥ—aki munkát ad; patiḥ—mester; naḥ—miénk; tat—ezért; naḥ—nekünk; bhavān—felséged; īhatu—próbálj; rātave—adni; annam—gabonát; kṣudhā—éhségtől; arditānām—szenvedve; nara-deva-deva—ó, királyok legfőbb ura; yāvat na—nehogy; naṅkṣyāmahe—el fogunk pusztulni; ujjhita—a hiányában; ūrjāḥ—gabonának; vārtā—mesterségünknek; patiḥ—adományozója; tvam—te; kila—valóban; loka-pālaḥ—a nép védelmezője.
FORDÍTÁS
Kedves király! Ahogy a fa lassan elszárad a törzse odvában égő tűztől, úgy mi is kiszáradunk a gyomrunkban lángoló éhség tüzétől. Te vagy a meghódolt lelkek védelmezője, és te vagy felelős azért, hogy munkát adj nekünk, ezért mindannyian hozzád fordulunk oltalomért. Te nemcsak király vagy, de Isten inkarnációja is, sőt a királyok királya. Bármilyen munkát adhatsz nekünk, hiszen te vagy megélhetésünk ura. Ó, királyok királya, arra kérünk, ossz gabonát és csillapítsd éhségünket! Gondoskodj rólunk, másképp hamarosan éhen veszünk!
MAGYARÁZAT
A királynak kötelessége törődni azzal, hogy az országban a különböző társadalmi rendekben mindenki, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák egyaránt végezhessék munkájukat. Ahogy a brāhmaṇáknak kötelességük jó királyt választani, úgy a királynak az a feladata, hogy gondoskodjon róla, hogy a varṇák tagjai, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák mind saját mesterségüket űzzék. A vers utal arra, hogy bár az emberek végezhették kötelességeiket, mégis munkanélküliek voltak. Nem voltak lusták, mégsem tudtak elegendő élelmet termelni, hogy csillapítsák éhségüket. Amikor az embereket ilyen körülmények zavarják meg, az állam vezetőjéhez kell fordulniuk, az államelnöknek vagy a királynak pedig azonnal cselekednie kell, hogy enyhítsen az emberek szenvedésén.