HU/SB 4.17.29
29. VERS
- dharovāca
- namaḥ parasmai puruṣāya māyayā
- vinyasta-nānā-tanave guṇātmane
- namaḥ svarūpānubhavena nirdhuta-
- dravya-kriyā-kāraka-vibhramormaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharā—a Föld bolygó; uvāca—mondta; namaḥ—felajánlom hódolatomat; parasmai—a Transzcendensnek; puruṣāya—a személynek; māyayā—az anyagi energia által; vinyasta—kiterjedt; nānā—különféle; tanave—akinek formái; guṇa-ātmane—az anyagi természet három kötőereje forrásának; namaḥ—felajánlom hódolatomat; svarūpa—a valódi formának; anubhavena—a megértésével; nirdhuta—nincsen rá hatással; dravya—anyag; kriyā—tett; kāraka—cselekvő; vibhrama—zavarodottság; ūrmaye—az anyagi lét hullámai.
FORDÍTÁS
Így szólt a Föld: „Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Helyzeted transzcendentális, és anyagi energiád segítségével, az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatásai révén különféle formákba és fajokba terjeszted ki Magad. Más irányítóktól eltérően Te örökké megmaradsz transzcendentális helyzetben, és soha nincs Rád hatással az anyagi teremtés, amely az anyag különféle kölcsönhatásainak van kitéve. Éppen ezért Téged nem zavarnak meg az anyagi tettek.”
MAGYARÁZAT
Miután Pṛthu király kiadta királyi parancsát, a tehén formát öltött Föld megértette, hogy a király az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlenül felhatalmazott inkarnációja. Így aztán a király tudott mindent — ismerte a múltat, a jelent és a jövőt, s a Föld nem csaphatta be. A király azzal vádolta a Földet, hogy elrejti a növények és gabonafélék magvait, s a Föld ezért magyarázatba kezdett, hogyan lehet újra a felszínre hozni ezeket. Tudta, hogy a király nagyon dühös rá, és megértette, hogy ha nem engeszteli ki, nem adhat neki jó tanácsot. Ezért amint beszélni kezdett, nagyon alázatosan azt mondta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége testének szerves részeként tekinti magára. Elismeri, hogy azok a különféle testformák, melyek a fizikai világban megnyilvánulnak, nem mások, mint a legfelsőbb, leghatalmasabb test különböző szerves részei. Azt mondják, hogy az alsóbb bolygórendszerek az Úr lábának, míg a felsőbbek az Úr fejének a szerves részei. Ezt az anyagi világot az Úr külső energiája révén teremti meg, ám ez a külső energia bizonyos értelemben nem különbözik Tőle Magától. Az Úr ugyanakkor mégsem nyilvánul meg közvetlenül a külső energiában: mindig a lelki energiában van. A Bhagavad-gītā (BG 9.10) elmondja: mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ, az anyagi természet az Ő irányítása alatt működik. Az Úr tehát kapcsolatban áll a külső energiával. Ez a vers guṇa-ātmānak, a három kötőerő forrásának nevezi. Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 13.15) kijelenti, nirguṇaṁ guṇa-bhoktṛ ca: noha az Úr nem áll kapcsolatban a külső energiával, mégis az ura annak. Ebben az összefüggésben nagyon könnyen megérthetjük az Úr Caitanya filozófiáját, mely szerint az Úr egyidejűleg azonos teremtésével és különbözik is tőle (acintya-bhedābheda-tattva). A Föld bolygó elmagyarázza, hogy noha az Úr kapcsolatban áll külső energiájával, mégis nirdhuta, vagyis az anyagi energia működése nem hat Rá. Az Úr mindig belső energiájában létezik, ezért ez a vers kijelenti: svarūpa-anubhavena. Az Úr teljes mértékben belső energiájában marad, ám mind a külső, mind a belső energiáról tökéletes tudással rendelkezik, ahogyan bhaktája is mindig transzcendentális helyzetben marad az Úr szolgálatát végezve, s nem kötődik az anyagi testhez. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt mondja, hogy az a bhakta, aki mindig az Úr odaadó szolgálatát végzi, örökké felszabadult, anyagi létezésétől függetlenül. Ha egy bhakta képes arra, hogy transzcendentális maradjon, az Istenség Legfelsőbb Személyisége is kétségtelenül belső energiájában maradhat anélkül, hogy kapcsolata lenne a külső energiával. Ennek megértése nem okozhat nehézséget. Ahogyan a bhaktát sohasem téveszti meg az anyagi test, úgy az Urat sem zavarja meg soha az anyagi világ külső energiája. Egy bhaktának nem jelent akadályt az anyagi test, noha fizikai testében él, amely különféle anyagi feltételek szerint működik: ötféle levegő kering benne, és a sok szerv — a kéz, a láb, a nyelv, a nemi szervek, a végbél stb. — mind másképp működik. A szellemi lélek, az élőlény, aki tökéletesen ismeri helyzetét, mindig a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát énekli, és nem törődik a test működésével. Az Úr kapcsolatban áll ugyan az anyagi világgal, mégis mindig lelki energiájában van, és mindig távol marad az anyagi világ működésétől. Ami az anyagi testet illeti, hat „hullám”, hat anyagi feltétel jellemzi: éhség, szomjúság, bánkódás, zavarodottság, öregkor és halál. Egy felszabadult lélek sohasem törődik ezzel a hat fizikai kölcsönhatással. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden energia mindenható mestere, ezért bizonyos mértékben kapcsolatban áll a külső energiával, ám e külső energiának az anyagi világban végbemenő kölcsönhatásai sohasem hatnak Rá.