HU/SB 4.17.36
36. VERS
- nūnaṁ janair īhitam īśvarāṇām
- asmad-vidhais tad-guṇa-sarga-māyayā
- na jñāyate mohita-citta-vartmabhis
- tebhyo namo vīra-yaśas-karebhyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nūnam—biztosan; janaiḥ—az emberek által; īhitam—cselekedetek; īśvarāṇām—az irányítóknak; asmat-vidhaiḥ—mint én; tat—az Istenség Személyiségének; guṇa—az anyagi természet kötőerőinek; sarga—ami a teremtést előidézi; māyayā—energiád által; na—soha; jñāyate—megértett; mohita—megtévesztett; citta—akiknek elméje; vartmabhiḥ—út; tebhyaḥ—nekik; namaḥ—hódolat; vīra-yaśaḥ-karebhyaḥ—aki hírnevet hoz még a hősöknek is.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Én szintén egyik energiád teremtménye vagyok, azé az energiáé, amely az anyagi természet három kötőerejéből áll, ezért tetteid megzavarnak. Még bhaktáid cselekedeteit sem lehet megérteni, a Te kedvteléseidről nem is szólva. Számunkra így minden ellentmondásosnak és csodálatosnak tűnik.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tettei, melyeket számtalan formájában és inkarnációjában hajt végre, mindig rendkívüliek és csodálatosak. A parányi emberi lény nem képes arra, hogy felmérje a szándékot és a tervet, ami e tettek mögött rejlik, ezért Śrīla Jīva Gosvāmī kijelentette, hogy ha az Úr cselekedeteit nem fogadjuk el felfoghatatlanként, nem lehet megmagyarázni őket. Az Úr örökké létezik Kṛṣṇaként, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként Goloka Vṛndāvanában, ugyanakkor számtalan kiterjedése van, többek között az Úr Rāma, az Úr Nṛsiṁha, az Úr Varāha, valamint a közvetlenül Saṅkarṣaṇától származó inkarnációk. Saṅkarṣaṇa Baladeva kiterjedése, Baladeva pedig Kṛṣṇa első megnyilvánulása. Ezeket az inkarnációkat mind kalānak nevezik.
Az īśvarāṇām szó az Istenség valamennyi személyiségére utal. Ahogyan a Brahma-saṁhitā (5.39) elmondja: rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan. A Śrīmad-Bhāgavatam megerősíti, hogy minden inkarnáció az Istenség Legfelsőbb Személyiségének részleges kiterjedése, azaz kalāja. Kṛṣṇa azonban az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége. Nem szabad az īśvarāṇām szó többes számát úgy értelmeznünk, hogy sok Isten van. A valóság az, hogy Isten egy, de örökké létezik, és számtalan formában terjeszti ki Magát, a legváltozatosabb tetteket hajtva végre. Mindez néha megzavarja az egyszerű embert, és ellentmondásosnak véli ezeket a tetteket, noha nem azok. Az Úr minden cselekedete mögött egy nagy terv áll.
A könnyebb megértés kedvéért néha azt mondják, hogy az Úr jelen van a tolvaj és a gazda szívében egyaránt, ám a tolvaj szívében a Felsőlélek azt súgja: „Menj és lopj el valamit abból a házból!”, míg a ház gazdájának azt: „Most óvakodj a tolvajoktól és a betörőktől!” A különféle embereknek szóló utasítások látszólag ellentmondanak egymásnak, de tudnunk kell, hogy a Felsőléleknek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megvan a Maga terve, ezért e tetteket nem szabad ellentmondásosnak tekintenünk. A legjobb, ha teljes szívvel meghódolunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s békében élünk az Ő oltalmát élvezve.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének tizenhetedik fejezetéhez, melynek címe: „Pṛthu Mahārāja megharagszik a Földre”.