HU/SB 4.18.18
18. VERS
- vatsena pitaro ’ryamṇā
- kavyaṁ kṣīram adhukṣata
- āma-pātre mahā-bhāgāḥ
- śraddhayā śrāddha-devatāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vatsena—a borjú által; pitaraḥ—Pitṛloka lakói; aryamṇā—Pitṛloka istene, Aryamā által; kavyam—ételfelajánlás az ősöknek; kṣīram—tej; adhukṣata—kivették; āma-pātre—égetetlen agyagedénybe; mahā-bhāgāḥ—a nagyon szerencsés; śraddhayā—nagy hittel; śrāddha-devatāḥ—a félistenek, akik az elhunyt rokonok tiszteletére végzett śrāddha szertartások fölött uralkodnak.
FORDÍTÁS
A Pitṛloka szerencsés lakói, akik a temetési szertartások fölött uralkodnak, Aryamāt változtatták borjúvá. Nagy hittel kavyát, ősatyáknak felajánlott ételt fejtek egy égetetlen agyagedénybe.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 9.25) kijelenti: pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ. Akiket a család jóléte érdekel, azokat pitṛ-vratāḥnak nevezik. Van egy Pitṛloka nevű bolygó, melynek uralkodó istensége Aryamā. Egyféle félisten ő, akit elégedetté téve az ember segíthet szellemtestben élő rokonainak, hogy durva testet kapjanak. Akik nagyon bűnösek és nagyon kötődnek a családjukhoz, házukhoz, falujukhoz vagy országukhoz, azok nem anyagi elemekből álló durva testet kapnak, hanem egy finom fizikai testben maradnak, amely elméből, egóból és intelligenciából áll. Akik ilyen finom testben élnek, azokat szellemeknek nevezik. Ez a szellem-lét rendkívüli szenvedéssel jár, mert a szellemnek van intelligenciája, elméje és egója, s élvezni akarja az anyagi életet, de mivel nem rendelkezik durva anyagi testtel, örökké csak bajt okoz, mert nem képes anyagi elégedettségre szert tenni. A rokonoknak, különösen a fiúnak kötelessége, hogy felajánlásokat végezzen Aryamā félistennek vagy az Úr Viṣṇunak. Indiában időtlen idők óta az a szokás, hogy a halottak fiai Gayāba mennek, s egy ottani Viṣṇu templomban felajánlást végeznek a szellemtestben élő apa javára. Természetesen nem mindenkinek az apjából lesz szellem, mégis piṇḍā felajánlásokat helyeznek az Úr Viṣṇu lótuszlábaihoz, hogy ha a családban valaki véletlenül szellemmé válik, durva testet kaphasson. Aki azonban az Úr Viṣṇu prasādáját eszi, nem válhat szellemmé vagy az embernél alacsonyabb rendű lénnyé. A védikus civilizációban van egy śrāddha nevű szertartás, amelynek során az ember hittel és odaadással ételt ajánl fel. Ha valaki hittel és odaadással felajánl valamit — akár az Úr Viṣṇu lótuszlábának, akár Aryamānak, aki Őt képviseli a Pitṛlokán —, ősei anyagi testet kapnak, hogy élvezhessék azokat az anyagi örömöket, ami nekik jár, azaz nem kell szellemekké válniuk.