HU/SB 4.19.27
27. VERS
- tam ṛtvijaḥ śakra-vadhābhisandhitaṁ
- vicakṣya duṣprekṣyam asahya-raṁhasam
- nivārayām āsur aho mahā-mate
- na yujyate ’trānya-vadhaḥ pracoditāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Pṛthu király; ṛtvijaḥ—a papok; śakra-vadha—megölni a mennyek királyát; abhisandhitam—így készülődve; vicakṣya—látták; duṣprekṣyam—ijesztő volt nézni; asahya—elviselhetetlen; raṁhasam—kinek sebessége; nivārayām āsuḥ—megtiltották; aho—ó; mahā-mate—ó, nagy lélek; na—nem; yujyate—illik hozzád; atra—ebben az áldozati arénában; anya—másokat; vadhaḥ—ölni; pracoditāt—mivel ez az írások utasítása.
FORDÍTÁS
Amikor a papok és a jelenlévők látták, hogy Pṛthu Mahārāját olyan düh öntötte el, hogy kész megölni Indrát, kérlelni kezdték: Ó, nagy lélek! Ne oltsd ki az életét, hiszen egy áldozat során csupán az áldozati állatokat lehet elpusztítani! Ezek a śāstra utasításai.
MAGYARÁZAT
Az állatok megölése különféle célokat szolgál. Bizonyítja a védikus mantrák megfelelő kiejtését, s így az áldozati tűzbe helyezett állatnak életre kelve kell kijönnie a lángok közül. Soha senkit sem szabad megölni az Úr Viṣṇu elégedettsége érdekében bemutatott áldozat során. Hogyan ölhették volna hát meg Indrát, amikor a yajñában imádják őt, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerves részeként fogadják el? A papok arra kérték Pṛthu királyt, hagyja meg az életét.