HU/SB 4.19.40
40. VERS
- kṛtāvabhṛtha-snānāya
- pṛthave bhūri-karmaṇe
- varān dadus te varadā
- ye tad-barhiṣi tarpitāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṛta—bemutatva; avabhṛtha-snānāya—megfürödve az áldozat után; pṛthave—Pṛthu királynak; bhūri-karmaṇe—sok hőstettéről híres; varān—áldásokat; daduḥ—adtak; te—mindegyikük; vara-dāḥ—a félistenek, az áldásadók; ye—akik; tat-barhiṣi—az ilyen yajña bemutatásakor; tarpitāḥ—megelégedtek.
FORDÍTÁS
Pṛthu király aztán a yajña elvégzése után a szokásoknak megfelelően fürdőt vett. A félistenek, akik nagyon elégedettek voltak dicső tetteivel, valamennyien megáldották őt.
MAGYARÁZAT
Yajña nem más, mint az Úr Viṣṇu, hiszen minden yajña az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu elégedettségét szolgálja.Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu elégedettségét szolgálja. A félisteneket az áldozatok automatikusan nagyon elégedetté teszik, ezért megáldják a yajña végrehajtóit. Ha a fa gyökerét öntözzük, az ágak, a törzs, a virágok és a levelek is mind jóllaknak. Éppen így amikor valaki táplálékot ad a gyomornak, akkor a test minden tagja újjáéled. Így van ez akkor is, amikor valaki az Úr Viṣṇut teszi elégedetté a yajña bemutatásával: egyúttal örömet okoz a félisteneknek is, akik cserében felkínálják áldásaikat a bhaktáknak. Egy tiszta bhakta ezért nem kér áldást közvetlenül a félistenektől. Egyetlen kötelessége az, hogy szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s így soha sincs szüksége arra, amit a félistenek adnak.