HU/SB 4.2.1
1. VERS
- vidura uvāca
- bhave śīlavatāṁ śreṣṭhe
- dakṣo duhitṛ-vatsalaḥ
- vidveṣam akarot kasmād
- anādṛtyātmajāṁ satīm
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ uvāca—Vidura mondta; bhave—az Úr Śiva iránt; śīlavatām—a szelídek közül; śreṣṭhe—a legjobb; dakṣaḥ—Dakṣa; duhitṛ-vatsalaḥ—aki szerette leányát; vidveṣam—ellenségeskedést; akarot—mutatott; kasmāt—miért; anādṛtya—nem törődve; ātmajām—saját leányával; satīm—Satīval.
FORDÍTÁS
Vidura így kérdezett: Miért volt Dakṣa, aki úgy szerette leányát, irigy az Úr Śivára, a legszelídebbre? Miért nem törődött leányával, Satīval?
MAGYARÁZAT
A Negyedik Ének második fejezete az Úr Śiva és Dakṣa közötti ellentét okát magyarázza meg, amit az a hatalmas áldozat váltott ki, amelyet Dakṣa mutatott be, hogy békét teremtsen az univerzumban. Az Úr Śivát Vidura a legszelídebbnek nevezi, mert az Úr Śiva senkire sem irigy. Minden élőlénnyel egyformán bánik, és személyiségében minden más jó tulajdonság is jelen van. A śiva szó azt jelenti: „minden szempontból áldásos”. Senki sem lehet az Úr Śiva ellensége, hiszen ő annyira békés, és olyan lemondásban él, hogy még házat sem épít magának, csupán egy fa alatt lakik, örökre eltávolodva minden világi dologtól. Az Úr Śiva személyisége a szelídség legmagasabb fokát jelképezi. Miért volt hát Dakṣa, aki szeretett leányát egy ilyen kedves személyiségnek adta, oly ellenséges az Úr Śivával szemben, hogy emiatt Satī, Dakṣa leánya, az Úr Śiva felesége lemondott a testéről?