HU/SB 4.2.11
11. VERS
- eṣa me śiṣyatāṁ prāpto
- yan me duhitur agrahīt
- pāṇiṁ viprāgni-mukhataḥ
- sāvitryā iva sādhuvat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣaḥ—ő (Śiva); me—enyém; śiṣyatām—alárendelt helyzet; prāptaḥ—elfogadta; yat—mivel; me duhituḥ—leányomnak; agrahīt—elfogadta; pāṇim—a kezét; vipra-agni—a brāhmaṇák és a tűz; mukhataḥ—jelenlétében; sāvitryāḥ—Gāyatrī; iva—mint; sādhuvat—mint egy becsületes ember.
FORDÍTÁS
Elfogadta, hogy alacsonyabb rendű nálam, hiszen a tűz és a brāhmaṇák előtt házasságra lépett leányommal. Feleségül vette leányomat, aki Gāyatrīval áll egy szinten, s úgy tett, mintha becsületes lenne.
MAGYARÁZAT
Dakṣának az a kijelentése, hogy az Úr Śiva úgy tett, mintha becsületes lenne, azt jelenti, hogy Śiva becstelen volt, hiszen annak ellenére, hogy elfogadta helyzetét mint Dakṣa veje, nem volt tisztelettudó vele szemben.